Századok – 1941

Szemle - Eperjessy Kálmán: A magyar falu településtörténete. Ism.: Maksai Ferenc 94

94 SZEMLE pette is, kezd tért hódítani külföldön a magyar tudománynak a kontinuitás kérdésében vallott álláspontja. Ha T. szakítana Anonymus erdélyi román őslakosságának meséjével is (amelyet, bár némi kétkedéssel, egyelőre még elfogad, 16. I.), akkor felfogása teljesen azonos lenne a magyar tudósokéval. így is örömmel állítjuk szembe ez európai hírű romanista megállapításait azokkal az ősromán „Kerngebiet"-elméletekkel, amelyek G. Reiehenkron, a hű Gamillschegtanítvány cikke révén még egy külföldi magyar kiadványba, az Ungarische Jahrbücher 1940 okt.-i kötetébe is behatoltak. Gáldi László. Ambrózy György: A magyar csatakép. Budapest 1940. 8° 192 1., 70 kép. A. doktori disszertációja magyar és külföldi mestereknek magyar harcokat szobrászi, festői, grafikai módon megörökítő ábrázolásait állítja össze és dolgozza fel művészettörténeti szempontból. Nem a szóbanforgó ábrázolt történeti források kritikai corpusát kívánja adni, sem had-, fegyver- vagy viselettörténeti feldolgozásukat, hanem a művészi műfaj alakulásának vázlatszerű áttekintését. Tárgyválasztása a stílustörténetivel szemben az ikonográfiái szempontot tűzi maga elé, amit örömmel üdvözlünk. Szívesebben láttuk volna azonban a tárgy némi időbeli korlátozását, a középkori, törökkori vagy multszázadi magyar csatakép történetének kevésbbé vázlatszerű feldolgozását ; ez több alkalmat adott volna az emlékek részletekbemenő tárgyalására. így az újszerű műfajtörténeti szempont szerint való kronologikus felsorolásban és kritikai értékelésben van a tanulmány eredménye. Az élen álló fejtegetésekben a szerző az ikonográfiái problémák magyar történeti és művészettörténeti fontosságának helyes felismeréséről tesz tanúságot. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a történeti és művészettörténeti munka egyenlő értékű a történeti ikonográfiái kutatás számára, lia természetes is az újabb szempont oktató célú hangsúlyozása. A kígyóspusztai övcsat csataképének felhasznált irodalmából hiányzik Tóth Zoltán tanulmánya (Turul XLVII. évf. 1933. 11. 1.). A Képes Krónika miniaturáiról szólva A. megjegyzését, hogy ,,az arcképek (Nagy Lajosét leszámítva) nem lehetnek hitelesek", a miniátorral kortárs vagy közel egykorú szereplők képmásaira utalva elírásnak tartjuk. A törökkori emlékek nagy száma a legnehezebb problémát okozta a nagy vonalakban tartott kép megrajzolójának ; e fejezetek érdemét abban lát juk, hogy rámutatnak az anyag történeti értékére és a részletek feldolgozásától várható eredményekre. Kiemelést érdemeltek volna a Magyar Történeti Múzeum kiadásában új levonatokban közzétett XVII. századi magyar csataképek, melyeknek lemezei a Múzeumban őriztetnek. Mesterük megállapítása érdekes lett volna a régi magyar grafika szempontjából is. Az újszerű szempont több érdemetlenül elhanyagolt multszázadi mester méltatását hozza. Az egész értekezésen végigvonul a csatakép magyar karakterisztikumát kielemző törekvés, mely Gerevich Tibornak a ,,Mi a magyar '!" c. műben megfogalmazott megállapításait követi. A tanulmány gazdag képanyagából a kevéssé ismert emlékekre hívjuk fel a figyelmet, így a bécsi Szent István-templom déli kapujának XIV. századi kődoinborművéro (Saul bukása), a Nagy Lajos csatáját ábrázoló St. Lambrecht-i táblaképre, az esztergomi Keresztény Múzeum két kuruckori csataképére és a grafikai anyagra. Ifj. Vayer Lajos. Eperjessy Kálmán: A magyar falu településtörténete. (Kincsestár, 7. sz.) Budapest 1940. Magyar Szemle Társaság. 8° 80 1. — Mindazoknak, akik korszerűen akarják feldolgozni valamely magyar falu