Századok – 1941

Történeti irodalom - Hóman Bálint: Munkái. I. k.: Magyar középkor; II. k.: Történetírás és forráskritika; III. k.: Művelődéspolitika. Ism.: Váczy Péter 65

81 TÖRTÉN KTI IRODALOM oldásra váró kérdései felé. Több tanulmányban leírja a magyarság megtelepülését, állást foglal az újabb őstörténeti kutatásokkal szemben s így jut el nemcsak a székelyek eredetének kérdéséhez, hanem a hun-hagyomány problémájához is. Ezek a hatások azonban már csak a meglévő, szunnyadó hajlamokat szabadították fel. H. igazában már első munkájától kezdve teljesen önálló, egyéni utakon járó történettudós. Magáévá tette Pauler forráskritikai irányát, mert az megfelelt erős valóságérzékének. A legnagyobb dicséret, melyet egyetemi előadásaiban királyról vagy államférfiról mondott, az volt, hogy jó reálpolitikusnak ismerte el. „Rideg és tárgyilagos kritikára, a források és tények új, az addigi spekulációtól független, tapasztalati úton nyert értékelésére volt szükség" — írja egy helyen az őstörténeti és honfoglaláskori régebbi feldolgozásokkal kapcsolatban. Magyar józansága semmitől sem irtózott jobban, mint a meddő történeti ábrándképektől, melyektől régebbi történetírásunk — a kritikai érzék fogyatékossága folytán — szinte hemzsegett. Az őstörténeti kutatásba H. vitt reális szemléletet. Ugyanígy erős hajlama az empíria iránt irányította figyelmét a történelem gazdasági és társadalmi hatóerőinek vizsgálatára. Ezirányú munkássága az élet közvetlen, illúzióktól ment látásából fakadt. Az adatok iránti tisztelet, a részletmunka jelentőségének felismerése indította arra, hogy egy sor analitikus tanulmányt írjon. Már 1910-ben helyesen látta : „A modern történetírók műveiben mindenütt megtaláljuk a törekvést, hogy a történelmet magasabb, filozófiai szempontból nézve, áttekintő képét adják a korszakoknak és eseményeknek. Ez az általánosításra való törekvés azt a. gondolatot ébresztené bennünk, mintha a történelmi részletkérdések aprólékos kidolgozása jelentéktelen s tán hiábavaló munka volna. Ha azonban mélyebben tekintünk a dolog lényegébe. látjuk, hogy egy-egy ilyen apró kérdés tisztázása, — aminő például egv dátum pontos megállapítása, — nagyjelentőségű történelmi eseményeket képes új és helyesebb világításba helyezni. A részletek pontos ismerete nélkül általánosítanunk nem lehet s egy aprólékos dátummegállapítás egész teóriákat dönthet halomra." A kezdő történetíró világosan felismerte, hogy mikép viszonylik az analízis a szintézishez. Nincs komoly összefoglalás, ha nem alapszik egyes fontos részletek gondos előtanulmányán. De dőreség lenne hinni, hogy a szintézis szempontjából minden részlettanulmány értékes. A kriticizmus, forráskritika, reális szemlélet még nem tesz valakit nagy történésszé. Csak abból válik jó historikus, aki ösztönös biztonsággal érzi meg az összefüggéseket. Ehhez azonban nemcsak kombinatív készség, hanem helyes szemmérték is szükséges. Hogy valamely adott pillanatban mi történhetett meg s mi nem, ez csak részben tudható meg az adatokból. Érzék is kell hozzá, nehogy az elméletek terén túl messze kalandozzunk. H. legnagyobb történetírói erénye ez a biztos tájékozódási képesség. Még ott is, ahol kevés megbízható adat áll rendelkezésére, a leghelyesebb megoldást választja. Történeti rajzai ezért sugároznak