Századok – 1941
Történeti irodalom - Ostrogorsky; Georg: Geschichte des byzantinischen Staates. Ism.: Moravcsik Gyula 58
74 TÖRTÉN KTI IRODALOM munkák a nyelv miatt nem voltak elérhetők számára, hazai kutatóink idegen nyelvű dolgozataira is nem egvszer hivatkozik (Id. a XX., 13.,54., 58., 60., 81., 149.,283., 320., 321., 336. stb. 1. jz.) O. feldolgozásában a Bizánc történetére vonatkozó részletkutatások első, teljes összefoglalását kapjuk. Az új eredmények gondosan bele vannak dolgozva munkájába, például a római birodalom egységének a kettéosztás után Bizáncban továbbélő fogalmára (30. 1.), a hódító török-bulgárok és szláv alattvalóik viszonyára (82. 1.), az orosz kereszténység kezdeteire (215. 1.), vagy az oláhoknak az ú. n. második bulgár cárság megalapításában való szerepére (287. I.) vonatkozó újabb megállapítások. Amint e példákból is látható, a szerző nagy súlyt- helyez Bizáncnak a szomszédos népekhez való kapcsolatai kidomborítására. Κ tekintetben azonban némi hiányokra is bukkanunk. Hiányzik például a VI. századi bizánci-türk érintkezések említése, holott ezek, tekintettel a perzsa-bizánci viszonyra, nem kis jelentőségűek voltak. Ugyanígy beletartoznék a munka kereteibe a keleti-bizánci (főleg a selyem tenyésztésre vonatkozó) kereskedelmi kapcsolatok Justinianos-korabeli érintése, amely kornak a rajza általában kissé vázlatos. Itt-ott más természetű hiányokra is bukkanunk. így például nélkülözzük a XV. századi források között Zotikos Paranspondylos költeményét. Másrészt azonban, ami a részleteket illeti, kiemeljük, ^logy O. munkájának nem legkisebb értéke az, hogy a birodalom katonai közigazgatási és gazdasági szervezetének fejlődését állandóan szemmel tartja és az egyes bizánci műkifejezések magyarázatát is adja. Az ilyen részletek iránt érdeklődőnek eddig nagy faradsággal különböző munkákban kellett felvilágosítást keresnie, míg most 0. művében, amelynek használatát jó index könnyíti meg, együtt talál mindent. Az új munka a bizánci történet egyes részleteire vonatkozólag megbízható és mindenkor a mai kutatás színvonalán álló tájékoztatást ad. Ennek a kiemelése azonban távolról sem jelenti azt, mintha csak összefoglalást adna. O., aki sok részletkérdés kutatásában maga is tevékeny részt vett, mindenkor kritikai álláspontra helyezkedik, nem egyszer szembehelyezkedik az eddigi közfelfogással vagv egyes kutatók nézeteivel és saját, eredeti felfogását érvényesíti. Sok meggyökeresedett tévedést irt ki és sok hibás állítást igazít helyre. Ilyenek például a monophysitismus lényegére (35—36. I.), a bizánci thema-szervezet kezdeteire (60. 1.), a szerbek és horvátok honfoglalásának időpontjára (63. I.), az ú. n. bizánci ,,caesaropapismus"-ra (173. 1.) és sok más kérdésre vonatkozó megállapításai. De ha a részletekről az egészre tekintünk, itt is rögtön szembetűnik O. munkájának eredetisége. Önálló felfogás mutatkozik mindjárt a periodizáció kérdésében. Újítása, amelyet külön értekezésben indokolt meg1 , abban áll, hogy az eddigi 1 Die Perioden der byzantinischen Geschichte. Historische Zeitschrift 163. (1941) 229—254. 1.
