Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39

A MAGYARSÁG VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 55 „A testi sanyargatás : tudniillik a böjt, a virrasztás és hasonlóak kevéssé hasznosak, a jámborság ellenben mindenkor segít"1

— mondja egy alkalommal Laskai Ozsvát. Az üdvözülés felé vezető úton, ha helyesen akarunk járni, akkor mértéket kell tudni tartani. „Az életszentség ugyanis — mondja Temesvári Pelbárt — nem a szigorú böjtölésben, virrasztásban és testi sanyargatásokban áll, hanem az erényekben : az alázatosságban, szüzességben, könyörületességben, engedelmességben és türelmességben. A testi sanyargatást mérsékelten kell gyakorolni, mivel az csak addig dicséretreméltó, ameddig erényekre készíti elő az embert. A túlzó buzgalmat s hevességet tanúsítóknak ugyanis az ördög tanácsol sokszor keményebb életet, hogy minél hamarabb kimerüljenek, erejüket elveszítsék s így képtelenek legyenek Istennek és embertársaiknak szolgálni, vagy pedig azért, hogy őrültségbe essenek."2 A középkori katolikus egyház által egyedül elfogadott, egyedül követésre ajánlott életeszmény ez az aszkézis — amivel szemben minden más csak a körülményektől kikényszerített kompromisszum — nem is lehetett volna.3

Az egyház aktív részvétele, sőt döntő szerepe a középkori kultúra kialakításában, Európa ifjú népeinek érdekében kifejtett nevelő munkája e felfogással összeegyeztethetetlen lett volna. A magyarság józan, mértéket jobban tartó magatartása megakadályozta még azt is, hogy nálunk oly nagy jelentőségre tegyenek szert a flagellánsok társulatai, mint például Olaszországban. A ferencesrendü Szálkái Balázs krónikája szerint 1512 körül Magyarországon több helyen, így Pápán és Nagybányán is megalakítják ugyan az önostorozok társulatát. Városi polgárok és egyháziak azonban közösen szembeszállnak a társulat működésével s hogy a társulat megszüntetését elérjék, még hamis váddal is illetik 1 „corporalis exercitatio scilicet ieiunium, vigiliae et huiusmodi ad modicum utilis est, pietas autem ad omnia valet." Laskai Ο.: Serm. de Sanctis 106. — V. ö. Temesvári P.: Serm. de Sanctis II. 85. Ε. 2 ,,. . . nam sanctitas vite non consistit in arto ieiunio vel in vigiliis et corporalibus exercitiis sed in virtutibus scilicet in humi-Jitate, castitate, misericordia, obedientia, patientia. Et immo illa exercitia corporalia discrete sunt assumenda et in tantum sit Jaudabilis inquantum homines disponunt ad virtutes. Indiscretum enim fervorem habentibus diabolus suggerit artiorem vitam, ut cito deficiant et inutiles fiant Deo et proximo aut in insaniam incidant." Uo. II. (pars aestiva) 17. D. 3 E. Troeltseh: Die Soziallehien der christlichen Kirchen und Gruppen (Gesammelte Schriften I. Tibingen 1923), 237. 1.