Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39

4 fi PÁSZTOR LAJOS II. A koldulórendek eszméi, célkitűzései tehát győztek. Nem fogadta el ugyan mindegyik rend, de amelyik nem fogadta el (Szent Benedek-rend, cisztercita-rend), az a nép nevelésében, irányításában nem tudott résztvenni s az eredményekkel biztató reformok ellenére sem volt máiéleterős. A két koldulórend között voltak ellentétek, a gyakorlati vallásos élet céljai tekintetében azonban nem volt közöttük lényeges eltérés. így a nép elé állított vallásos eszményképet vázolhatom a reformáció előtti magyarság két legjelentékenyebb, külföldön is ismert ferences prédikátorának : Temesvári Pelbártnak és Laskai Ozsvátnak a beszédei alapján. Más forrás nem is állott rendelkezésemre e kérdéssel kapcsolatban. S midőn most figyelmünket az eszmény felé fordítjuk, nem azzal a szándékkal tesszük, hogy egynek vegyük a való élettel, hanem csak azért, hogy tisztán lássuk, milyen volt a vezetők képviselte életfelfogás. Az eszmény, ha nem is valósul meg maradéktalanul, mint formáló, alakító erő, mint irányszabó norma erősen érezteti hatását az emberek tevékenysége közben. Különös fontosságú a vezetőréteg felfogásának ismerete oly korszak vizsgálatánál, melyben a nép nagyrésze még nem olvas s tudását, műveltségét a vezetők szóbeli tanításából nyeri el. 1. Nem Szent Ferenc és követői fedezték fel a világ szépségeit, de ők adják meg azoknak a jogosságát az egyház és Kiisztus tanítása szempontjából. A világ minden teremtményét szerető Szent Ferenc tanításában eltűnik az ég és a föld egykor hirdetett éles ellentéte. A földi élet ugyan csak átmenet, de mégsem megvetendő, mivel szükséges előélet az örök boldogsághoz, az annak elnyeréséhez megkívánt éidemszerző cselekedetek színhelye. A világ is Isten alkotása s éppen az emberek használatára teremtette azt az Ur. Nem bűn az e világi élet szeretete. Csak az vétkezik, aki a végcélt is e világban véli feltalálni. Az egyház nem megtagadni törekedik e világot, hanem felemelni. Nem az életből való menekülést hirdeti, hanem az életnek a transcendens erőktől való alakítását akarja. Az egyház : a corpus misticum Chiisti, egységes, élő szervezet . A pap a corpus misticum Chiisti feje. De az egyházi pálya is csak egy út a sok közül, amely az örök élet felé vezet. A cél a fontos és nem az út. A világi pályát követő is kedves az Ur előtt, sőt kedvesebb — ha teljesíti a kötelességét — mint az, aki magas egyházi tisztséget visel ugyan, de nem úgy él, amint azt az életpályája megkívánja. A pálya-