Századok – 1941
Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39
A MAGYARSÁG VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 43 kerülnek ki az idegenbe, pl. Moldvába szakadt magyarság lelkigondozói is.1 Laskai Ozsvát az 1499.-i atyai ferences gyűlés alkalmával mondja : „Milyen jó lenne elmenni a mi hitetlen testvéreinkhez : a húnokhoz és a szkythákhoz, hogy az igaz Isten tiszteletére vezethetnék őket."2 A koldulórendek célkitűzése a lelkipásztori teendőkre, a hívek lelki nevelésére irányult elsősorban. Ennek elérése érdekében szakítani kellett a szerzetesi élet korábbi foi máival. A kézimunkát és a zsolozsmázást így háttérbe szorítja a hívek nevelésére való előkészület, a tudományos oktatás és a prédikálás.3 Az új eszméktől, az új célkitűzésektől való idegenkedés és anyagi érdekek állíták szembe a régi rendeket és a világi papságot a koldulórendekkel. A századokon át tartó viszály még korszakunk folyamán is felújul egyes helyeken.4 A XV. század végén azonban már nem beszélhetünk általános és kiegyenlíthetetlen ellentétekről a még mindig felújuló torzsalkodások ellenére sem. A világi papsággal — amelynek rendeltetése egyébként is az egyház egymást követő tanításának a terjesztése — egyenlítődtek ki legelőbb az ellentétek. A XV. század folyamán eltűnik a köztük lévő nagy szakadék képzettség és műveltség tekintetében. A külföldi egyetemeken tanulók nagyrészt közülük kerülnek ki.5 A világi papság is elismeri már a koldulórendek vezetőszeiepét : hasznos és értékes tevékenységét. Ezt mutatják azon adományok is, amelyekben egyes plébánosok részesítik a koldulórendeket. Péter gönczi plébános 1490-ben egy latin, szentbeszédeket tartalmazó könyvet ad a kassai domonkosoknak. Máté plébános 1503-ban összes könyveit a nagyszebeni domonkos konventre hagyja. Megajándékozza a segesvári domonkosokat is több Segesvár-környéki plébános — az egyik miseruhát, kelyhet, ezüst nyakláncot, ezüst ivópoharat, halastavat, rétet és szántót ad — s viszonzásul csak azt kérik, hogy ők is részesei lehessenek a rend minden érdemének. Egyikük, aki előzőleg Kolozsvárott és Besztercén is működött 1 Karácsonyi i. m. IT. 13, 126, 133. 1. — Harsányi András : A Domonkos-rend Magyarországon a ieformáció előtt (Debrecen 1938), 79., 99. 1. 2 Horváth Richárd : Laskai Ozsvát (Budapest 1932), 17. 1. 3 Mályusz i. h. 358. 1. 4 V. ö. Pásztor Lajos : Temesvári .Pe'.bárt és Laskai Ozsvát az egyházi és világi pályáról. Regnum 1937, 143. 1. 5 Barta István : Középkorvégi szellemi művelődésünk és a külföldi egyetemek. Regnum 1937, 113. 1. — Ivánka Endre : Két magyarországi plébánia-könyvtár a XV. században. Századok 1938, 332. 1.
