Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

Ifi MADZSAR IMRE tudományt, amely idáig egyetlen igazi általános szabályt vagy törvényt sem volt képes fölállítani. Másfelől világos, hogy az általános ismeret magában véve, vagyis a valóságra, a reális egyesre való alkalmazás nélkül holt tőke marad, mint ahogy általában véve az ,,öncél"-hoz hasonlóan az,,önérték" is képtelen fogalom. Az érték csak üres szó vonatkozás nélkül. A helyes megoldást a történetíró számára diszkurzív levezetés nélkül ugyan, de tömör tökéletességgel fogalmazta meg kereken tizenöt évvel Schopenhauer főművének megjelenése után és másfelől mintegy félszázaddal, illetve hetven esztendővel az imént idézett két író előtt Rankénak, e tudomány máig nagymesterének valóságérzéke : das Besondere trägt ein Allgemeines in sich.1 Itt megint az a valóságos, közelit és távolit, egyest és általánost együtt tartalmazó lelki élmény áll a tárgyi valóság tanújaként előttünk, amelyből a történetíró igazán kiindul. ·Α természet vizsgálónak, mint kiemeltük, már legelső lépése is elvonást foglal magában : tárgya a határozott tömegű, vagyis elhatárolt, az egészből kihasított fizikai test. Mit sem változtat ezen, hogy ezt a nyilvánvaló absztraktumot azután más absztraktumokkal, más fizikai tárgyakkal összefüggésbe, illetőleg csak vonatkozásba hozza. A távolbahatást, amelynek segítségével ez még a közvetlen lökés esetében is történik, csak gondolatban tudjuk fölvenni, érzékelni vagy elképzelni sohasem ; az ú. n. erőmező közbeiktatása pedig szükségképen elmossa a fizikai testnek azt a határát, amelyről lehetetlen lemondanunk addig, amíg határozott mennyiségekről beszélünk. Mindenki tudja, hogy a pontosan elhatárolt egyes példányokból fölépített vagy legalábbis csupán ezen az alapon életképes fajfogalom és a pontosan meghatározott egyes esetekből elvont vagy legalábbis csak ezekkel igazolható általános ítélet és szabály absztraktum. De már kevesebben veszik észre, ami első hallásra valóban különös, hogy t. i. a kézzelfoghatóként és pozitívumként, vagyis eredeti és biztos adottságként magasztalt egyes ..tény'" nem kevésbbé az. Hiszen ha valamit elvonok másvalamitől, ez utóbbi is nyilván elvonttá, elszakítottá lesz. A természeti kutatás legelején tehát az elvont, a történetíró előtt ellenben mindjárt legelső lépésénél a mindig általános alkotóelemet is tartalmazó reális különös áll. Ha éppen kedve tartja, vagy pedig az ú. n. spekuláció és szubjektivizmus iránti gyanakvásból megpróbálhatja történészünk, hogy 1 Die grossen Machte c. 1833-ban megjelent tanulmányának bevezetésében.