Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 427 sem vonzotta a csendes, nyugalmas munkálkodás. Ellenkezőleg, a közös ügyek vitelében való részesülését és általában bécsi tartózkodását arra akarta felhasználni, hogy képességeit olyan területen is érvényesítse, amelyen előző helyzetében nem nyílt alkalma dolgoznia. A körülmények és az uralkodó bizalma megadták neki ehhez a megfelelő lehetőséget. Sőt a szerencsés véletlen következtében az olasz egyezmény létrehozásával és a Thurn-Taxis-család ügyének rendezésével két olyan kérdést oldott meg, amellyel az uralkodónak személy szerint is ném csekély fontosságú szolgálatot tehetett. Pályájának jövő alakulására nézve ez a körülmény döntő jelentőségű volt. Sikerült az uralkodó elismerését és bizalmát maga iránt még jobban elmélyíteni, ami 1871 nyarán a grófi cím adományozásában nyilvánult meg, később pedig Andrássy külügyminiszterségének megvalósulásával a magyar miniszterelnökséghez vezetett. Lónyaynak az uralkodóhoz való személyes viszonyában egész közéleti pályafutása során közös pénzügyminiszterségének ez a rövid szakasza jelentette a fénypontot. A közös pénzügyminisztérium minden évben visszatérő munkájának vezetése, amely munka elsősorban a közös költségvetés összeállítására és a delegációk elé terjesztésére, majd a megszavazott összeg kezelésére és a róla való elszámolásra terjedt ki, Lónyay másféléves miniszterségének történetében tulajdonképen csak másodrendű szerepet játszott. Jóllehet az 1871. és 1872. évre szóló közös költségvetés elkészítése és az 1870 november 24-től 1871 február 22-ig Pesten, illetőleg 1871 május 22. és július 19. között Bécsben tárgyaló delegációk előtt való képviselése egyaránt az ő vállára nehezedett, ez a munka egymagában nem igen tudta volna becsvágyát kielégíteni. Pedig egy-egy költségvetés végleges összeállítását a közös minisztertanácsban hosszas és gyakran sok körültekintést, alapos átgondolást igénylő viták előzték meg. Az 1871. évi közös költségvetés, amelynek közös minisztertanácsi tárgyalása még 1870 augusztus végén megkezdődött, tulajdonképen nem is a 100 millió fölé emelkedő évi rendes kiadás miatt jelentett a pénzügyminiszternek különös gondot, hanem sokkal inkább a hadügyminiszter által a folyó 187Ö. évre kért 60 milliós póthitel beállítása következtében. Ennek az egyszeri rendkívüli kiadásnak fedezése körül hosszú viták folytak Lónyay és Potocky között. Lónyay ellene volt minden újabb kölcsön felvételének és e helyett mástermészetű pénzügyi műveleteket ajánlott. Végül azonban a kérdést nyitva hagyva, a két törvényhozásra bízta, hogy a póthitelnek a delegációk által való megszavazása után hitel útján vagy más eszközzel kívánnak a szükséges pénz előteremtéséről