Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 377 is jelentékeny bevétele lesz. A pénzügyminiszter reményei azonban nem váltak be és a legnagyobb zavarba került. Már augusztus 23-án azzal a kéréssel fordult a Creditanstalthoz, hogy a 25—30-a között esedékes 4-5 milliós váltót lehetőleg azonnal tegye át a birodalmi központi pénztárba. Augusztus 24-én az intézet tényleg át is adott újabb 4-5 milliónyi váltót, de a Nemzeti Bank ennek készpénzben való leszámítolását már nem vállalta. Csak 891.650 frt-ot adott 26-án bankjegyben, a többit záloglevélben. Megnehezítette Lónyay helyzetét a magyar kormány magatartása is. A két ország kormányához augusztus 2-án intézett átiratra csak Potockytól kapott 13-án választ, amelyben az osztrák miniszterelnök közölte, hogy kormánya kész a 4 millióról időközben 2,320.000 frt-ra mérsékelt összegnek a hányad szerint ráeső részét — 1,624.000 frt-ot — a költségvetésben megállapított kvótára előlegezni. A magyar minisztertanács ezzel szemben augusztus 5-i ülésében a hadsereg gyors mozgósításának elősegítését szolgáló teher elvállalására való készségének hangoztatásával, és ezen készségnek a honvédség részére megszavazott 5 milliós póthitel által történt igazolására való hivatkozással azon nézetének adott kifejezést, hogy a 4 milliónak a hányad szerint való felosztásához mindaddig nem járulhat hozzá, amíg ezen összeg szükségességéről és felhasználásáról részletes kimutatás nem fekszik előtte. Lcnyay tehát kénytelen volt Kuhnt ezen kimutatásnak gyors előterjesztésére felszólítani. Kuhn a kimutatás elkészítése helyett közölte, hogy az erődítési munkálatoknál 1,680.000 frt megtakarítást tud eszközölni és így csupán 2,320.000 frt-nak felosztásáról van szó. A magyar kormány azonban a részletes kimutatás ismerete nélkül a kérdést érdemben nem volt hajlandó tárgyalni. Minthogy pedig Kuhn az előterjesztést csak nagy sokára készítette elő és így a magyar minisztertanács csupán szeptember végén foglalkozhatott vele, Lónyay nem tehetett egyebet, mint Potocky 13-i értesítésére hivatkozva az 1,624.000 frt átutalását kérte Holzgethantól. Kérésére az osztrák pénzügyminiszter 29-én a szóbanforgó összeg kifizetéséről rendelkezett és így Lcnyay. ha a legnagyobb nehézségek árán is, de augusztus 29-ére abba a helyzetbe jutott, hogy a 20-áig előírt első két részletet a még hátralevő 2,214.173 frt átadásával végleg rendezhette. Ennek a 10·5 milliónak előteremtése azonban teljes egészében felemésztette a 12 milliós kölcsönt. Közben kitudódott, hogy a 4 milliónak a kvóta szerint való felhasználása sem megy simán; a magyar kormány beleegyezése csak szeptember 24-én érkezett meg, amikor a helyzet gyökeres megváltozása következtében az