Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 369 július 13-ától lehet közös pénzügyminiszteri működését számítani. Közben június 17-én megtörtént a magyar számvevőszéki elnökségre való parlamenti választás, amelynek hatása a'att Weninger július első napjaiban kérte a közös pénzügyminisztériumban viselt tisztétől való felmentését. Miután ehhez az uralkodó július 17-én hozzájárult, Weninger végleg kivált a minisztérium kötelékéből és elhagyta Bécset — ahol tulajdonképen sohasem érezte jól magát —, hogy a következő időkben a magyar gazdasági életre hasznos tevékenységét a Hitelbank vezérigazgatói állásában fejtse ki.1 * Amikor Lónyay július közepén Pöstyénből Bécsbe érkezett, már előrelátható volt, hogy a közös minisztérium tagjaként mégsem lesz olyan nyugodt élete, mint amilyen egyébként a közös pénzügyminisztérium vezetőjeként lehetett volna. Nagyon komolyan kellett számolnia azzal, hogy nem éppen a delegációs tárgyalások lesznek közös pénzügyminiszterségének legmozgalmasabb eseményei, hanem esetleg a monarchiának egy háborúját, jobb esetben talán csak mozgósítását kell finanszíroznia. A francia-porosz ellentét pattanásig feszült, 15-én Franciaország, 16-án Poroszország határozta el a mozgósítást, a monarchia magatartásának pontos meghatározása nem tűrt további halasztást. A július 18-i koronatanács története ma már minden részletében ismeretes. Ezen a döntő jelentőségű tanácskozáson a jelenlevők szinte egyhangúlag megállapították, hogy Ausztria érdeke francia győzelmet kíván, a monarchiának tehát Franciaország javára kell közreműködnie. A legszélsőségesebben Kuhn hadügyminiszter képviselte ezt az álláspontot. Minthogy a legvilágosabban látta, hogy az adott helyzetben Poroszország katonailag előnyben van Franciaországgal szemben, a monarchia azonnali teljes mozgósítását és Franciaország oldalán való beavatkozását javasolta. Az azonnali mozgósítás mellett foglalt állást Albrecht főherceg is. Beust nem tartotta elég erősnek Ausztriát ahhoz, hogy rögtön beavatkozzék, de tudta azt is, hogy a teljes semlegesség csak Poroszországnak lehet hasznára, amiért azonban utólag mégsem lesz hálás. Tehát azonnal mozgósítani kell, de egyúttal meg kell őrizni a semlegességet is az első francia győzelmekig, és majd csak a háború végén kell teljes súllyal beavatkozni Franciaország mellett, de látszólag Poroszország 1 Wien, Staatsarchiv. Kabinetkanzlei-Akten (a következőkben KZ) 1870 : 1966. RFM. 1870 : 3546, 4263, 4390, 4484 és 4565. Századok 1941, IX—X. 24