Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

Ifi MADZSAR IMRE regény, de vérrokona annak, amit ma regényes történelemként szokás művelni. A kritikai módszert nem a saját énjéből teremti meg a történetírás, hanem átveszi abból a filológiából, amelyet a humanizmus az antik írók műveinek kiadásából, a vallási mozgalom a szentírásszövegek tanulmányából fejlesztett ki. Jellemző módon oly két szellemi áramlat, amelyeknek egyformán a hagyománnyal való szembefordulás vagy eltérő tradíciók közti ingadozás a fő vonásuk. Mindenesetre ez az átvétel, rokon területről, szerencsés és termékeny volt a történetírásra. Páratlan, barokkszelleműen gazdag föllendülés következik főleg a XVII. és XVIII. században : a forrásanyag hatalmas arányú egybegyűjtése és kritikai megrostálása, amely egyelőre szinte minden más feladatot háttérbe szorít. Az emlékek és adataik megrostálására támaszkodó ténymegállapításnak szakszerű és szürke munkája s a magasabb szempontokról le nem mondó „történetbölcselet'' egymás kárára majdnem kettéválnak, sőt a nyugati, hagyományhívebb népeknél, a hitújító s kétkedni merő németektől eltérően, igazán csak a legújabb évtizedekben fognak'ismét komolyan kezet. Másfelől azonban az-új kutatásmód. amely az események lefolyásának pontos és hű leírását már nemcsak hangoztatta, de komolyan is vette, közelebb hozta a történetírás művészetét az új természettudománynak szintén hagyománybéklyókat lerázni kívánó munkájához. Hiszen ez utóbbi ugyanilyen természetű feladattal. t. i. valamely esemény valóságos végbemenetelének szabatos megállapításával kezdődik. Az igaz, hogy itt fizikai, az érzéki világ körébe tartozó eseményről van szó, de ne feledjük, mint Pauler Gyula mondta, kereken két emberöltővel ezelőtt pozitivista történetfelfogásának egészben véve logikus és világos kifejtésében, hogy ,,a léleknek hatása is physical külső jelekben, anyagi módon nyilvánul".1 Ismerjük és folyton gyakoroljuk is ezt, fizikai jelek e figyelembevételét, embertársainkkal való érintkezésünkben. S ha nem is éppen szerencsés főelvként Paulernek az a fogalmazása, hogy ,,a történelem is csak physical tünemény, mint az egyén élete" — de ha ez utóbbinak fizikai oldaláról való megközelítését a biológiának. legalább is a vitalista és neovitalista fogalomzavartól mentes biológiának megengedjük, milyen jogcímen tilthatjuk el ugyanettől az egyénekből alakult népek és nemzetek életének és fejlődésüknek vizsgálatát ? Hogy minden ilyenféle kísérlet és fáradozás eddig mind a történelemben, mind 1 A positivismus hatásáról a történetírásra. Századok 1871, €40. I.