Századok – 1941

Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 344

AZ ERDÉLYI ÚBBÉBBENDEZÉS PROBLÉMÁI 359 ménye alapján megkapta az iratokat és mint mindig, bizonyosan most is sikerrel tisztázta magát.1 Az 1777. esztendő nem hozott fordulatot az urbárium dolgában, sőt úgyszólván eseménytelenül mult el. Brukenthal még őszig Bécsben tartózkodott s egyebeken kívül talán az úrbérreguláció problémáival is foglalkozott. Legalább is január 22-én ezt írta királynőnek: Az úrbérügy munkában van, remélem, néhány nap múlva előterjeszthetem legfelsőbb láttamozásra.2 Az előterjesztés hónapok múlva sem történt meg. Ellenben március 10-én, érthetetlenül későn, egy újabb beadványban azt kérte Mária Teréziától, hogy a legutóbbi guberniális tájékoztatás tárgyában hozott rezolúció addig ne küldessék el Erdélybe, amíg a már elrendelt lokális kísérlet (t. i. a Bánffi-féle) le nem zajlik. Ez az elkésett lépés teljesen céltalan volt; kitűnt, hogy a kancellária a fejedelmi végzésről annakidején késedelem nélkül értesítette a főkormányszéket.8 Mindössze annyi hatással volt, hogy az udvar jónak látta Bánffit megkérdeztetni: mi van a próbafelvétellel. A válasz május végén érkezett meg: Bánffi nyugodtan jelentette, hogy a magyar bizottsági utasítás elveinek alkalmazhatósága tárgyában folytatott kísérletét befejezte, munkálatának felterjesztése csak azért késik, mert a főkormányszéki elnök távollétében azt nem tudta neki bemutatni; most azonban őfelsége parancsára sort fog keríteni rá.4

De ő is éppoly kevéssé sietett ígéretét beváltani, mint Brukenthal. Mária Terézia e sok sikertelenség ellenére is változatlanul bízott kedvelt hívében. Meg volt róla győződve, hogy Brukenthal nélkülözhetetlen az erdélyi politikában; úgy vélte, hogy e geniális szász, ha sok huzavona árán is, végül mégis minden ügyet tető alá hoz. Bizalmát és ragaszkodását kimutatandó, 1777 július 16-án az eddigi főkormányszéki elnököt Erdély valóságos gubernátorává nevezte ki. Gratuláló magánlevelében legőszintébb elnmiré-iét nyilvánította neki eddigi értékes szolgálataiért és reményét fejezte ki, hogy a megoldásra váró nagyarányú erdélyi reformprogrammot (úrbérreguláció, javított igazságszolgáltatás, katonai összeírás, racionális központi ügyintézés stb.) maradéktalanul mielőbb megvalósítandja. Az új gubernátor októberben tért vissza Erdélybe, s miután méltóságába barokk pompával beiktatták, ismét megkezdte provinciális működését.5 1 Staatsrat 1776 : 2853. 1 Staatsrat 1777 : 294. a Erd. kmc. 1777 : 372, 1777 : 508. és Staatsrat 1777 : 641. 4 Erd. kanc. 1777 : 824. 5 Arneth, i. m. X. 156. 1. — Teutsch, i. m. II. 172. 1.