Századok – 1941

Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 344

Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770—1780). II., befejező közlemény. Főkormányszéki elnökké történt kinevezése után Brukenthal még hónapokig Bécsben maradt s tovább vezette az udvari kancelláriát. Rá várt a július 23-i fejedelmi rezolúció utasításainak a guberniummal való közlése is. A megszokott lassúsággal járt el : az idevonatkozó leiratot öt hét multán, augusztus 31-én expediáltatta.1 Ö maga is csak az ősz folyamán vett búcsút a császárvárostól, s indult Erdélybe, hogy elfoglalja új hivatalát a nagyszebeni kormányzói palotában. Minden jel arra vallott, hogy az úrbérügy ezután is legfeljebb csigaléptekkel fog előhaladni s csak évek múlva kerül vissza az udvarhoz. Másként történt. Az új kormányelnök szokatlan frisseséggel, alig egy év leforgása alatt megtárgyaltatta az úrbérreform kérdéseit s újabb emlékiratot készíttetett az uralkodó számára. Az államtanácsi és kancelláriai aktákból nem tűnik ki, hogy e fordulat az erőknek miféle játékából született, s ha Heidendorf nem szólna bizonyos erdélyi eseményekről, teljesen értetlenül állnánk Brukenthal és a gubernium megváltozott magatartásával szemben. A magyarázatul szolgálható események 1775 februárjában játszódtak le Doboka- és Belső-Szolnok megye részben magyar lakosságú területein. A Meszes-hegység lábánál, az Almás- és az Egregy-patak mentén elterülő uradalmakban (főleg Gorbó, Galgó, Nagy- és Kisrákos, valamint Kendermező községekben) könnyen végzetessé válható jobbágyzendülések támadtak. Heidendorf — aki mint guberniális biztos közreműködött a nép lecsendesítésében — a következő magyarázattal szolgál. A szóbanlévő vidéken a legelőkelőbb családok, a Telekiek, Bánffiak, Wesselényiek, Hallerok és Csákiak terjedelmes birtokain a jobbágyság helyzete igen nyomasztó volt. A gubernium, a fiscalis director és a 1 Erd. kanc. 1774 : 891.