Századok – 1941

Tárca - LUKINICH IMRE: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1940. évi működéséről 329

332 TÁRÓ A iratunk mult évi folyamát is a becses forrástanulmányok egész sorozata, kitűnő irodalmi rovat és tudományos tájékoztató jellemzi. Társulatunkat 1940 folyamán súlyos veszteségek is érték. Különösen Károlyi Árpád tiszteleti tagtársunknak 1940 október 27-én történt halálát tekinthetjük egyik legnagyobb veszteségünknek. A „tiszteleti tag" kifejezés teljesen fedi azokat az érzelmeket, melyeket a magyar történelem művelői Károlyi Árpád egyénisége és történetírói munkássága iránt éreztek. Valóban tiszteltük és szerettük őt valamennyien, kivétel nélkül. Meghajoltunk egyéniségének kiválósága és nagy történetírói képességei előtt. Induktív módszerrel dolgozó lelknsmeretes történetíró volt, aki semmiféle elmélet kedvéért le nem tért arról az útról, mely az ő meggyőződése szerint az igazság felé vezetett. ítéleteiben, ténymegállapításaiban kerülte a túlzásokat, melyektől helyes ítélőképessége és finom ízlése is megóvta. Ha azonban ítélt, vagy állást foglalt valamely vitás kérdésben, azt a rendelkezésére álló összes adatok gondos egybevetése és kritikai rostája alapján tette. Mint történetíró a fősúlyt a XVI—XVII. század történetének feldolgozására helyezte. Amit erről a korszakról annak idején megírt, azok a történetírás számára többnyire egyszer s mindenkorra elintézett kérdések. Alakilag és tartalmilag mintái a történetírásnak. Császár Elemér ig. vál. tagtársunkban gazdasági bizottságunknak évtizedeken át egyik legbuzgóbb tagját vesztettük el. A magyar irodalomtörténetnek volt kitűnő művelője, de tollából számos olyan történeti értekezés és forrásmunka is napvilágot látott, melyek a XVIII—XIX. század egy-egy korszakát is megvilágították. Barabás Samu ig. vál. tagtársunk nemcsak mintaszerű forráskiadványaival szerzett magának érdemeket, hanem azon tevékenységével is, melyet mint társulati jegyző, majd titkár hosszú éveken át folytatott. A világháború óta a háromszéki Papolcon húzódott meg, ahol székely történeti kérdésekkel foglalkozott. Még megérte szülőföldje felszabadulásának örömünnepét és bizonyára azzal a tudattal húnyta le szemét, hogy a megpróbáltatások korszaka lezárult és népére nagyobb jelentőség és nagyobb szerepkör várakozik a jövőben. Bár felolvasó üléseink elég látogatottságnak örvendenek — ezen a téren is van ugyan kívánni való —, Társulatunk tagjainak gyarapodása egyáltalában nem áll arányban az ország területi megnövekedésével. Ennek következtében Társulatunk csak a legnagyobb erőfeszítések árán tud megfelelni kiadói hivatásának is. Legyen szabad e helyt újból felhívnom a figyelmet arra, hogy különösen a mai viszonyok között, mily nagy tudományos és nemzeti feladatok hárulnak a Magyar Történelmi Társulatra és arra, hogy a Társulatnak csak akkor lesz módjában megfelelni rendeltetésének, ha mögötte felsorakozik a magyar értelmiségnek az a rétege, amely szereti a magyar történelmet és annak művelését készségesen elősegíti. Lukinich Imre.