Századok – 1941

Szemle - Redlich; Oswald: Das Werden einer Grossmacht. Österreich 1700–1740. Ism.: Juhász Lajos 315

SZEMLF. 315 gátunk, mert nem lelki pásztorok, hanem lelek vesteök es karhoztatok" (a hozzácsatolt latin szöveg szerint : „quia illi non Pastores animarum, sed animarum perditores et damnatores"). Mindent összevéve, örömmel látjuk a római Román Intézet tagjainak sok gonddal készült tanulmányait és értékes adatközléseit. Még szívesebben iidvözölnők azonban a római Magyar Intézet hasonló vagy ezt túlszárnyaló szövegkiadásait. ííáldi László. Fallenbiiclil Ferenc : Λ rabváltó trinitárius szerzetesek Magyarországon. Budapest 1940. (A Szent István Akadémia történelem-, jog- és társadalomtudományi osztályának értekezései, II. k. 9. sz.) 8° 180 1. — A keresztes háborúk idején fogságba jutott keresztes vitézek kiváltásának előmozdítására alapította Mathai János és Valois Félix a trinitáriusok rendjét, amelynek szabályait III. Ince pápa 1198-ban hagyta jóvá. A katolikus restauráció idején Spanyolországból indult ki a rend reformja ; VIII. Kelemen pápa 1599-ben erősítette meg a rend szigorított szabályait. A felszabadító háborúk idején tág tere nyilt a spanyol trinitáriusok működésének a törökkel szomszédos Lengyelország és Habsburg-birodalom területén is. Alighogy az 1688-ban nyert császári engedély alapján Bécsben letelepedtek, rögtön módot kerestek arra, hogy Magyarországon is kifejthessék áldásos munkájukat. Első magyarországi házukat 1693-ban Illaván alapították Széchenyi György esztergomi érsek jóvoltából. A rend népszérűségét nagy mértékben emelte az utolsó török háborúk alatt fogságba került magyarok kiváltása érdekében végzett működése. Erra a célra kellett fordítania adományokból származó jövedelmeinek kétharmad részét. Gyors egymásutánban alapították főpapi vagy főúri jótevők a sárospataki, pozsonyi, nagyszombati, komáromi, gyulafehérvári, egri, az óbuda-kiscelli, végül a budakeszi (Makkos Máriáról nevezett) trinitárius kolostort. Ezek közül a sárospataki II. Rákóczi Ferenc és testvére gr. Asprertiont Károly Gobsrtné, az óbudai-kiscelli pedig gr. Zichy Péter és családja alapítása. Az eredetileg túlnyomóan idegen, főleg spanyol rendtagokból álló szerzetesrend magyar kolostorai tevékeny részt vesznek a XVIII. századi katolikus barokk hitéletben. A török háborúk megszűntével háttérbe szorul a rend rabkiváltó munkája és ehelyett a lelkipásztorkodás terén tevékenykedik buzgón és eredményesen. A trinitáriusok kolduló rend voltak, mégis amikor II. József 1783-ban feloszlatta magyarországi kolostoraikat, kilencven év alatt gyűjtött ingó és ingatlan vagyonukat mintegy félmillió forintra becsülték, ami népszerűségüknek kétségtelen bizonyítéka. A trinitáriusok mindössze három emberöltőre terjedő magyarországi működése érdekes fejezet a barokk-katolicizmus történetiből. F. tehát hasznos munkára vállalkozott történetük megírásával. Lelkesedéssel írt monográfiájában azonban a feladatnak csak egy részét, az anyaggyűjtést végezte el : felhasználja az irodalmat, levéltári kutatásokból is merít, de megáll az események egyszerű elbeszélésénél. Hiányzik a módszeres történeti kritika és az így megrostált anyag módszeres földolgozása, monográfiává szerkesztése. Látszik, hogy F. nem céhbeli historikus ; munkája, melynek értéke a sok használható adatan rejlik, olyan, mintha a céduláit egyszerűen nyomdába adta ν < b : módszBres történeti kritikának ós feldolgozásnak ez a hiánya magyarázza meg a nagy szorgalommal és tárgy szeretettel írt mű hibáit és tévedéseit. Tóth László (Kolozsvár). Redlieh, Oswald: Das Werden einer Grossmacht. Österreich 1700— 1740. Baden—Wien—Leipzig é. η. Rudolf M. Rohrer. 8° XII, 390 1. —