Századok – 1941

Történeti irodalom - Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Ism.: Jakó Zsigmond 299

288 TÖRTÉNETI IRODALOM 302 A magyarországi románok reformációjával foglalkozó eddigi munkák nagy hiányát pótolta J., amikor a görög-keleti egyházat beállította a környező pravoszláv világ fejlődésébe. Könyvéből tehát nem csupán a református egyház felé vezető szálakat ismerjük meg, hanem a nagy pravoszláv erőforrásba torkoló ereket is, honnan az előretolt állásban küzdő erdélyi román ortodoxia számára állandóan csörgedezett segítség. Az erdélyi protestántizmussal szemben álló fél ugyanis nemcsak a benti románság, hanem a Kárpátokat övező egész görög-keleti vtllású világ. .). rendre megismertet a keleti egyház XVII. századi sorsával a szomszédos államokban. A konstantinápolyi pátriárkátus, az orosz, lengyel és a vajdasági viszonyok rajzából széles alapokat nyerünk a reformációtól megérintett erdélyi keleti egyházzal való összehasonlításokhoz. így világít rá J. arra az előnyös helyzetre, melyben a reformáció gondoskodása folytán a keleti világ többi részéhez képest az erdélyi román egyház élt. A román reformáció gyors összeomlásnak megértéséhez segít közelebb J. a konstantinápolyi pátriárkátus életében végbement XVII. századi nagy változások bemutatásával. Minthogy a két román fejedelemség a török uralom alatti balkáni országok között viszonylag legfüggetlenebb volt, a pátriárkák nehéz helyzetükben a vajdákat lassanként a bizánci császár utódjának, főpatrónusuknak kezdték tekinteni. Ennek következményeként a görög papok, szerzetesek a vajdasági egyházi életben egyre nagyobb szerephez jutottak, ami viszont a román ortodoxia megizmosodására vezetett. így lett a két román fejedelemség a balkáni katolikus és protestáns misszióra támadt pravoszláv visszahatás egyik legfontosabb központja. A hazai románság kapcsolatai kárpátokontxili testvéreivel — a népiségtörténet tanítása szerint — éppen a XVII. század végén erősödtek meg rendkívüli módon a vajdaságokból folyó óriási beözönlés által. A protestántizmus tehát hamarosan Erdélyben is bizonyos belső reformáción átment ortodoxiával találta magát szemben, mely megerősödött öntudattal szegült ellen a nyugati törekvéseknek. A keleti egyháznak ebben a lelki megfiatalodásában, de még inkább a románságnak kívülről jött új elemekkel való hirtelen feltöltődésében kereshető a protestáns törekvések kudarcának oka. Brankovics Száva és Görög Jozafát ismeretes esete határozottan mutatja, hogy a XVII. század utolsó negyedében a megújhodott ortodox szellem az erdélyi románság vezetőit is átjárta. Minthogy a magyarságot a század közepén ért óriási vérveszteség elsősorban a református egyház erejét gyengítette, véleményünk szerint a megfogyott régi, nyugati műveltségű lakosság a bezúduló görög-keleti tömegekkel szemben akkor is hátrálni lett volna kénytelen, ha a fejedelemség protestáns jellege érintetlenül marad. Bethlen Gábor nagy terve : a konstantinápolyi pátriárka megnyerése az erdélyi román reformáció gondolatának, a keménykezű Geleji Katona és Tofeus a kai kiépített felügyeleti jog, egyházszervezet, mind azon a tévedésen kellett elbukjanak, hogy az ortodoxia közös alapra hozható a reformációval. A román-