Századok – 1941

Történeti irodalom - Kardos Tibor: Középkori kultúra; középkori költészet. Ism.: Barta István 294

29t) TÖRTÉNETI IROUALOM formáját. Boldog Margit ennek az életstílusnak a magyar hőse s legendája a középkori magyar irodalom legszebb alkotása. A társadalmi átalakulás, az írásbeliség jelentékeny elterjedése nem maradt hatástalan az udvari kultúrára sem. A Nagy Lajos uralkodásával kezdődő másfél évszázad udvari kultúráját K. „lángoló stílus"-nak (style flamboyant) nevezi. A hasonlatot a gótikus építészet lángformájú, nyugtalan díszítő elemeiről veszi, párhuzamba állítva vele az udvari élet utolsó, izgatott, formagazdagságban elvesző fejlődését, pompázatos ragyogását s a középkorvégi vallásos élet nyugtalan, miszticizmusra hajló, megújulást sóvárgó forrongását. Nagy Lajos udvarában még lovagi élet zajlik, nagyszabású ünnepi megmozdulásokkal, játékokkal, vallásos látványosságokkal, temetésekkel. Nem mecénás még, aki tudatos irodalompártolást folytat, de az irodalomnak azok a műfajai, amelyeknek eleme a lovagi környezet, virágoznak udvarában. Az énekesek, címerköltők, jokidátorok elválaszthatatlan tartozékai az udvari életnek, külföldi lovagköltők is felkeresik a királyt, de Lajos udvarában igazán mégis Csak az epika és a történetírás virulhatott. Kálti Márk krónikája, Tótsolymosi Apród János történeti munkája, töredékekből kikövetkeztethető hősi balladák, legendafordítások, magyarnyelvű zsoltáros könyvek ennek a kornak az irodalmi alkotásai, szellemük jobbára még a lovagkoré, de a szomszéd Itáliában kibontakozó renaissance ihletését is érezni már rajtuk. Zsigmond alatt felszínre tör a régi formák alatt megcserélődő tartalom, a lovagi kultúra már csak ornamentikában él s a humanizmus törekvései egyre erősebben mutatkoznak. A lovagi életfelfogás az udvar zárt környezetéből lesüllyed a nemesség egész rétegére s a korszak népies mondái, históriás énekei már nem királyokban, előkelő származású személyiségekben találják meg hőseiket : a középnemes Toldi, Tari Lőrinc, Krizsafánfia György személye kerül a hősi énekek középpontjába. A megújulás vágya a vallásos életben is erősödik. A XV. század nagy erőket megmozgató reformjai már nemcsak a meglazult erkölcsöket és fegyelmet akarják helyreállítani, hanem a skolasztika meddő formalizmusa helyett új vallásosságot, a humanista emberideál vallásosságát teremtik meg. A Katalin-legenda, a szerzetes-írók és Mátyás beavatkozása a szerzetes-reformba ugyanazt akarják : az egyház és a humanizmus összhangba hozását. A nagymultú szerzetesrendek, a bencések, a domonkosok, a pálosok, a karthauziak befogadják a humanizmust s a század második felének, valamint az új század elejének gazdag magyarnyelvű kódexirodalma már hatalmas, minden ízében magyar vallásos költészetet mutat be. A vallásos-humanista irodalom kohójában formálódik a magyar nyelv, a bibliafordítóknál, legendaíróknál, hímnuszköltőknél az irodalmi cselekmény célja már nem egy személy, vagy egy kiváltságos csoport, hanem az egész nemzet. Hatásuk alatt „nagy népi erők mozdulnak meg, a nép megizmosodik nemzeti öntudatában és ráébred nyelvére, a 'lingua vulgaris'-ra. Egyházi és humanista műveltségű férfiak