Századok – 1941

Történeti irodalom - Váczy Péter - 289

288 TÖRTÉNETI IRODALOM 289 rámutat a hiányokra és a még megoldandó kérdésekre, ez pedig ugyancsak nagyjelentőségű tudományos tett, mert a jövő kutatás útját szabja meg. A jegyzeteket és az összefoglaló jellegű irodalomáttekintést a könnyebb olvashatóság kedvéért dolgozataik szerint tagolva a könyv végén közlik a szerzők. A szakemberek és az érdeklődők itt a puszta címfehoroláson túlmenő, értékelő irodalmi útmutatót kapnak, s a jegyzetek így egy-egy szerzőnél (pl. Váczy Péternél) szinte önálló tanulmánnyá nőnek. A képek közlésekor, sajnos, tudományos szempontból avult módszerrel jártak el. A maratott hátterű nyomódúc kétségtelenül szépen emeli ki a tárgyak képét a hófehér háttérből, de az illetéktelen beavatkozás csökkenti az ábrázolás tudományos hitelét. Nem értjük, hogy éppen Fettich Nándor, aki egyik kiváló szakértője a tudományos anyagközlés technikájának is, miért közöl maratott hátterű kliséket ebben a dolgozatában. A könyv külső képe, ezt a zavaró körülményt leszámítva, igen szép. Jól olvasható oldalak, világosan tagolt szövegtömbök és a kiváló nyomdai előállítás a tartalomnak megfelelő komoly külsőt adnak a műnek, egyaránt dicsérve a szerkesztő és a nyomda nehéz munkáját. A szerkesztést illetőleg ki kell emelnünk azt a csak igazán magasrendű tudományos légkörben megvalósítható elvet, hogy a szerkesztő a dolgozatok eredményei között néhol mutatkozó ellenmondásokat és ellentéteket még ebben az elsősorban a nagyközönség felé forduló munkában sem igyekezett áthidalni vagy eltüntetni. Ez a tudományos fegyelmezettségen kívül azt is mutatja, hogy a szerkesztő és a szerzők igen nagyra értékelik a magyar olvasóközönséget, s nem egybehangolt irányművet adnak, hanem mindegyikük saját lelkiismeretes munkáját s annak eredményeit tárja fel. A kutató ember számára éppen ezek az ellentétes eredmények és a megoldatlan kérdéseknek tiszta megfogalmazása a gyümölcsöző. Éppen ezért nem célunk a szerzők munkáit részletesen ismertetni, hanem csupán egv részt tárgyalunk bővebben, amely a hun kérdés forgópontja. A mű a következő tagolásban nyújtja a hunok történelmét. Az ázsiai hiung-nu történelem összefogó megírását Ligeti Lajosnak. köszönhetjük. Nagj' nyeresége a magyar tudománynak, hogy ezen a területen olyan szakembere van, aki alapos itthoni felkészülés után a helyszínen ismerhette meg és tanulmányozhatta a problémákat (Az ázsiai hunok, 31—60. 1.). Az európai hunok történelmét széles alapokon írta meg Váczy Péter, élesen világítja meg a hunok megjelenését az akkori Európában s a szórványos adatok sokoldalú kiaknázásával rajzolja meg a hun művelődés képét és a hun államszervezetet. Ebben a rekonstruktiv munkájában messzemenően használja fel a hiung-nukról és az altaji népekről ismert történeti és néprajzi értesüléseinket (A hunok Európában, 61—142. 1.). Németh Gyula két rövid dolgozatában nyugodt, adatrostáló és csak a biztos adatok alapján összegező módszerével a hunok nyelvéről és a hun-magyar rokonságról ír (A hunok nyelve, 217—26., Hunok és magyarok, 265—270. 1.). Századok 1941, VII—VIII. 19