Századok – 1941

Értekezések - HALÁSZ GÁBOR: A naplóíró Széchenyi 278

2S4 HALÁSZ (ÍÁBOR zu lassen ? . . . Wenn ich jetzt frei wäre ! . . . Philosophie, religiose Ergebung ! Voilà . . . das sind die zwei Anker." (Uo.) A vallás nemcsak a szorongattatás napjaiban menedéke, hanem állandó kísérője egész pályáján. Eléggé emlegetett Albach Szaniszlónak és a katholikus romantikának hatása reá, sőt kísérlet történt, hogy egész gondolatrendszerét vallásosságából fejtsék ki. A napló lélektani tanúsága mellett ez a merev rendszerezés nem állhat meg. Széchenyi hite nem volt azonos a kor német és francia katholikus megújht dásával; kevesebb volt benne az eltökéltség, több a habozás, keresés, kétely. Dogmatikus visszafordulásról, középkori nosztalgiáról nála szó sem lehet, de még oly politikailag színezett vallásosságról sem, mint a konzervatív Bonaldnál, a liberális Lamennaisnál és társaiknál. Széchenyi ebben is külön utakon jár, nem a korszellem mozgalmaiban ; egyéni szükséglet nála a vallás, akár reformkedve és politikai szerepvállalása. A kielégítetlen, folytonos válságok közt sodródó lélek pihenést, feloldódást, megnyugtatást keres az égi hatalomnál ; sűrű gyónásait nem formalizmus, mégcsak nem is szigorúan vallásos élmény diktálja, hanem a lelkiismeretvizsgálat kényszere, amely naplót is irat vele, az emésztő önvád, az örökös belső feszültség. Tartalmilag a hite elég közömbös. „Ich war Beichten —- wollte aber selber nicht zum Heiligen Abendmahl. — Ist es Wahrheit — ist es Traum — ich will es respectiren und darüber nicht grübeln" — írja 1827-ben (III. 152.1.), és ehhez az állásponthoz végig hű maradt. Albach prédikációit a későbbi években fokozódó kritikával hallgatja, feljegyzi hanyatlását. „Er ist abwärts. Überlebt sich." (V. 367. 1.) Ami őt a valláshoz fűzi, nem tétel és divatos megtérés, hanem szomjúság és vágy, nem beteljesülés, hanem reménykedés, hasztalan kísérlet a megnyugvásra. Tökéletesebben senki sem jellemezhetné lélekállapotát, mint ő maga : „Kirche. Mit Aufschwung mich nach Oben: zu erheben gesucht ! Ο wie süss ... es gehet aber nicht. Flügeln von Blei. Bloss Funken von Seeligkeit ! — In der Kirche hab' ich stets Langeweile ! Es ist infam, es ist traurig, es ist aber wahr ! Fido savant [tudós kutya, amelyik ekkor produkálta magát] ist traurig, wenn er sein bischen Gehirn anstrengen soll ! . . . Ich dans la même proportion . . . wenn ich 'Überirdisch' seyn sollte." (1847 augusztus 29. VI. 626. 1.) Az esendő ember őszinte hangja ez, akarat és restség, nagyratörés és gyarlóság színezik, akárcsak egész valóját. Egy ponton érzi csak a valódi elhivatottságot, magasabb erők kényszerét : a munka lázában. Mi űzné őt különben