Századok – 1941

Értekezések - HALÁSZ GÁBOR: A naplóíró Széchenyi 278

2S4 HALÁSZ (ÍÁBOR és itt érzi maga is a szerepét leginkább fonáknak. Kívülről sürgeti őket, de milyen jogcímen ? A lelkiismeret, a genialitcLSj cl nemzeti öneszmélés jogán, de a meglévő keretektől mégis idegenül. Ha még ellenzékinek vallaná magát, működése beleilleszkedhetnék a konvenciókba ; ám ez ellen mindig hevesen tiltakozik, ő a kormány embere. Szabad portyázó, aki elégedetlen a lassú és tehetetlen hivatásos katonával, de nem ellenség. Ahogy az évek folyamán mindig kevesebb kilátása lesz a külső érvényesülésre, egyre nyugtalanabbul próbálja körvonalazni szerepét. Megalkotja a közvetítő fogalmát, naplójegyzeteiben, de különös pontossággal 1835 áprilisi memorandumában, melyet a besúgó jelentések ellensúlyozására terjeszt Metternich elé, mintegy szilárd támaszpontot akar adni önmagának. Vannak, akik vezetni, vannak, akik engedelmeskedni tartoznak. „Andere haben wieder eine andere Bestimmung ; unter welchen die Meine die zu seyn scheint : In kleiner Sphaere, aber in einer äusserst unabhängigen Lage die Bolle eines Vermittlers zu spielen." (IV. 690. 1.) A jogi formalitáshoz ragaszkodó, konzervatív hivatalnok fel is háborodik erre az állításra, a memorandum szélén valószínűleg Reviczky Ádám főkancellár tollából a következő megjegyzést találjuk : „Welche Eitelkeit — ein unberufener Vermittler zwischen Regierung und Nation — in Ungarn ist der Palatin der gesetzliche Vermittler." Széchenyi e bizalmas jegyzetet nem láthatta, de lelkében önmaga is kétségek között hánykódott e hivatatlan elhivatottság felett. Fgyízben Esterházy Pál nyiltan szemébe mondotta, nem érti, mily jogon helyezkedik a kormány és a nemzet közé s ha ekkor válasza önérzetes volt is : „Saját akaratomból" (IV. 637. 1.), a tüske bennmaradt szívében. A közvetítő szerepet sem fent, sem lent nem méltányolták, a mágnások elbizakodottnak, a polgárok kevésnek ítélték. Különösen tragikussá vált a kormánnyal szembeni helyezetlensége a márciusi forró napokban ; látja Apponyi hibáit és a végzet felé rohanást, de a figyelmeztetésen kívül nincs módja az intézkedésre, királyi biztosnak felajánlkozását megint csak nem fogadják el, a teljhatalom helyett, amit kért, a befolyása végső csökkenését kell látnia. A nyilt színvallás Kossuth szerencsecsillagát felragyogtatta, míg az egyeztető, egyik pártot a másikkal ellensúlyozó szerep őt mindenkitől elidegenítette. Az egyéni módszer csődöt mondott. Az egyéni politikai módszer Széchenyi egyik legkedvesebb illúziója, majd csalódásainak állandó forrása. A fiatalember már mint a nagy diplomaták ambiciózus tanítványa tárja