Századok – 1941
Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 236
246 BKRLÁSZ .ΤΚ NŐ tatlan úrbéri szolgáltatás. Elhatároztam tehát — írja a királynő, —· hogy ezt a rendkívül fontos ügyet a gubernium jóideje elrendelt véleménynyilvánítására való további várakozás nélkül arra az útra terelem, amely késedelem nélkül vezet a megvalósuláshoz. Evégből azzal a meghagyással küldöm meg Önöknek a magyar urb riális bizottságok részére annakidején kiadott szabályzatot, hogy előírásairól egymásközt titkosan tanácskozzanak ; útmutatásai szerint, az erdélyi viszonyok figyelembevételével, egyetértőleg összeállítsák az urbárium tervezetét, s véleményezés kíséretében kezemhez juttassák. Szándékom a regulációt gyakorlatilag is a lehető leggyorsabban megvalósítani.1 Erős optimizmus csendül ki e szavakból. Úgy látszik, Mária Terézia meg volt győződve arról, hogy hívei békésen összeműködve, a legjobb igyekezetükkel és tudásukkal rövid idő leforgása alatt véghezviszik, amit rájuk bízott. Nem számolt azokkal a jellembeli és politikai ellentétekkel, amelyek áthidalhatatlan szakadékot vontak Brukenthal és O'Donell meg Bajtay közé. Pedig a kancellár és a püspök viszonyát jellemző bizalmatlanságról éppúgy tudomása volt, mint a kancellár és a tábornok közt dúló kíméletlen személyi harcról. Az egész udvar tudta, hogy a három férfiú már régen képtelen egyetértő, közös munkát folytatni, a királynő mégis hitt együttműködésük lehetőségében. Mindegyiküket társadalmi reformernek tartotta : a korszerűtlen kiváltságok ellenségének, a népi törekvések támogatóinak. Azt gondolta, hogy egyforma lelkesedéssel vállain k a siralmas erdélyi úrbéri viszonyok rendezésének feladatát. Ebben súlyosan tévedett, s tévedésének az ügy vallotta kárát. Valójában a három kiválasztott politikus az erdélyi nemesi társadalomhoz való más-más viszonya szerint lényegesen eltérő szociálpolitikai elveket vallott, következésképen mindegyikük egészen másként látta és ítélte meg a nép helyzetét, más és más elképzeléseik és célkitűzéseik voltak a jobbágy reformot illetőleg. A legradikálisabb, leglelkesebb jobbágyvédő kétségtelenül O'Donell tábornok2 volt, Erdély főhadparancsnoka s a gubernium elnöke. Ez a mess i Írországból hozzánk szakadt vitéz katona — 18 győzelmes csata hőse — 1768 márciusától 1770 végéig teljesített szolgálatot Erdélyben.3 Közéleti 1 Ld. a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarehivban az államtanácsi iratok (Staatsratsakten) között : 1770 : 2249. 2 Teljes neve (sajátkezű aláírása szerint): Carl Graf O'Donell. 3 Életrajzi· adatait közli Constant von Wurzbach Biographisches Lexiconja, XI. (Wien 1870) 6—8.1. — Ld. még Arneth, i. m. X. 139.1. és Heidendorf, i. h. XVI. 161. 1.
