Századok – 1941

Történeti irodalom - Dopsch; Alfons: Herrschaft und Bauer in der deutschen Kaiserzeit. Ism.: Kring Miklós 184

Történeti irodalom. Dopsch, Alfons: Herrschaft und Bauer in der deutschen Kaiserzeit. Jena 1939. Gustav Fischer. 8° VI, 272 1. Kesernyés hangú bírálatot mondott D. történetírói és tanári egyéniségéről évekkel ezelőtt Váczy Péter. (Századok 1927—28, 684. 1.) A bécsi professzor egyik tanítványának, Hofbauernek a Meroving-kori nagybirtokról írt könyvét mutatta be a Századok olvasóinak. A munkában az eredetiség hiányát kifogásolta s ezért elsősorban a mestert tette felelőssé, mondván, hogy D.-nak nem is lehetnek igazi tanítványai, mert módszere merev, megbénítja az időt, csak a meglévőt, a közösét, a századokon át változatlant látja meg, az új, az egyéni, a változó megfoghatatlan számára. Tanítványai abban az esztendőben ünnepelték D. hatvanadik születésnapját mesterük értekezéseinek vaskos kötetével, amelyet Eckhart Ferenc ismertetett folyóiratunk lapjain (uo. 831. 1.). Eckhart Váczyval szemben D. módszerének legjellemzőbb vonásaként éppen az evolúció meglátását emelte ki és hangsúlyozta, hogy még ellenfelei is hálásan ismerik el L>. működésében a kritikai szellem megerősödését. Nem ez volt az első eset, hogy D. történetírói munkássága élénk vita középpontjába került. Mindig akadtak, akik nem érthettek egyet meglepő állításaival, éles kritikájával ; de ne feledjük Eckhart figyelmeztetését : hosszú évek kutatásaira van szükség, hogy helyesen tudjunk ítélni a nagy bécsi gazdaságtörténész hibáiról és érdemeiről. A túlzó kritikáknak is vannak azonban előnyeik. Reflektorfényük oda is bevilágít, ahova a higgadt bírálat józan fénye már nem hatolhat el. Amit merevségnek, mozdulatlanságnak érzett Váczy D. módszerében, azt alighanem megmagyarázzák a körülmények, amelyek között D. gazdaságtörténetírói működése megindult és lefolyt. Gondoljunk csak a német közgazdaságtan gazdaságtörténelmi vázlataira, elméleti jellegű multbapillantásaira. A nemzetgazdászok merev fejlődési szkémái szinte kihívták a bírálatát annak a historikusnak, aki pályafutását a forráskutatás és forrásközlés magasiskolájával kezdte. Sombart szemére vetette D.-nak, hogy hiányos elméleti előképzettséggel fogott gazdaságtörténelmi tanulmányaihoz. A nemzetgazdász méltán nélkülözte D.-ban a rendszeres, közgazdaságtani, fogalmi iskolázottságot. De ma, a nemzetgazdászok és gazdaságtörténészek évtizedes harcaira visszatekintve, azt kell mondanunk, hogy az elméleti képzettség előnyeire kétségtelen hátrányai sötét árnyékot