Századok – 1941
Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 140
178 PÁSZTOR LAJOS a másik négy forintból pedig takarót vegyenek az ispotály szegényeinek. Loser Ulrik orvos két ágyat ad az ispotály szegényeinek, özvegy Sighart Mihályné egy ezüst poharat, Riemer Jakab szőlőt, Sóvágó Vince pedig két páncél vértet, ill. azt a pénzt, amit azok eladásából kapnak. Ismét mások bort, illetve boroshordókat ajándékoznak. Az ispotálytemplom plébánosa 1501-ben egy sebesült disznót, 1525-ben pedig egy szatin kabátot kap, utóbbit egy pap társától.1 Az eperjesi ispotálynak Tót Pál fia Gergely 1492-ben 5 forintot hagy, de kiköti, hogy felesége és fia halála után az azoknak hagyott összes ingó és ingatlan vagyona (ház, földek) is az ispotályé, ill. a kolostoré legyen. A város plébánosa, bírája és az esküdtek azonban úgy döntöttek, hogy a feleség csak kétharmadát kapja az örökségnek, s egyharmadát a végrendelkező lelki üdvéért az ispotály és a kolostor kapják. Colb János özvegye az ispotály-templom építésére 18 forintot ad, Kalmár alias Srotter Márton pedig egy forintot hagy egy Ágnes nevű leánynak, aki az ispotályban él. Albert kovácsmester gabonát és egy tehenet ad. Benedek mészáros felesége pedig egy szobát építtet az ispotályban, hogy legyen hol fürödhessenek a szegények.2 A kassai ispotálynak 1517-ben 50 bárányt hagy a város plébánosa.3 A legtöbb, korábban felsorolt ispotály létezését egyedül a hívek adományozó végrendeletei őrizték meg számunkra. így a tordai Szent Erzsébet-ispotály létezését egyedül Vegedi Imre tordai főesperes 1526. évi adománya őrizte meg e korból : egy két kerekes malmot azzal adott a tordai káptalannak, hogy az a jövedelemből minden évben 3 forintot az általa megjelölt misék mondására, 13 forintot pedig az ispotályban levő szegények, gyengék és betegek ruházatára fordítson.4 Gyakorta részesülnek adományban oly szegények is, akik nem élnek benn az ispotályban. Sopronban Hengst Márton szegény gyerekek között osztat ki 20 forintot, Sóvágó Vince pedig két szegény, tisztességes lány kiházasítására hagy 10 forintot. Stumfoll Miklós az ágyát egy szegény 1 Házi i. m. II/l. 232—33, 240—42, 243, 255—58, 284—85, 288—89, 299—300, 301, 306—7, 314—16, 322—24, 326—27, 331—32 333—34, 358, 365—67, 381—82, 402—403, II/2. 11—12, 13—15. 1. 2 Iványi : Eperjes, II. 231, 274, 294, 296, 327, 343, 350, 397, 399, 412—413, 421—422. 1. 3 Kemény : Reformáció Kassán, 39. 1., v. ö. uo. 6. 1. •— Iványi : Bártfa, II. 3627, 4850, 4948, 5014. sz. — Ortvay i. m. II/4. 278, 300—1, 393—96. 1. — Egyháztört. Emi. I. 66—67. 1. 4 Szeredai : Notitia veteris et novi capituli eccl. Alb. Transsilvaniae . . . (Gyulafehérvár 1791), 146. 1.
