Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

64 ELEKES LA.JOP válását az ő támadása tette tudatossá. Az elvek, amelyeket Giurescu és köre, immár tudatos szembeszegülésképen, zászlójára tűzött, valóban tiszteletreméltóak. Leszögezik, hogy a multat csak tárgyilagosan, önmagában szabad szemlélni, a jelen érdekek fölös terhétől, nem-tárgyi szempontok romantikus visszavetítésétől szigorú kritikával megszabadítva. Giurescu maga fejtette ki, hogy a történelmi romanticizmussal — Iorgát tekinti ez irány képviselőjének — gyökeresen és végleg szakítani kell, mert a tudományra egyedül csak az igazság keresése lehet üdvös. Iskolája mindenesetre megindult ezen az úton. Leszámoltak néhány alaptalan elmélettel, s másrészt józan, kritikus munkával igyekeztek megvilágítani a román mult egyes eddig elhanyagolt részeinek belső összefüggéseit. De ez csak kezdetet jelent, s vannak olyan kényszerítő erejű közhangulati tényezők, amelyekkel az új iskola sem mer „gyökeresen" szakítani. Magyar vonatkozásban már említettünk idevágó példákat Giurescuról, Panaitescuról. A hagyományok kényszere különösen akkor bántó, ha szintézishez nyúlnak, vagyis ha részletkritikájuk számára kevesebb lehetőség nyílik. Giurescu új román történetkönyve — mint Gáldi László találóan írta1 — „bár módszeres óvatosság tekintetében igen jelentékeny haladást mutat lorga iskolájának sokszor felelőtlenül odavetett állításaival szemben, arról győz meg, hogy szerzője mégsem tudott minden esetben szabadulni az oláh felfogás egyoldalúságától s különösen nem tudott — vagy nein is akart — szembehelyezkedni egyes áltudományos nézetekkel, melyek képzelt politikai jelentőségük révén szinte kiirthatatlanul meggyökeresedtek az oláh szellemiségben. Innen származik munkájának felemás jellege . . .", tudniillik egyes kitűnő részletek mellett gyakran zavaró hibák, s az átfogó vonalak rajzában olykor egészen téves irányzék, romantikus hagyatékok, de lorga nagy távlatai és magával ragadó könnyedsége nélkül. Nem akarjuk hosszasan ismertetni a két iskola vitáit, munkamódszerük eltéréseit és eredményeik különbségeit vagy egyezéseit. Sokkal szemléletesebb lesz, ha ehelyett a két vezérnek, lorgának és Giurescunak részint éppen ostentativ szándékkal készített új történelméből párhuzamosan közlünk néhány részletet. Nem élezzük ki az ellentéteket, ezért nem választottunk olyan részleteket, amelyekhez a vita során akár egyik, akár másik fél különösebb érdeket fűzött. Kompromittálni sem akarjuk őket, ezért figyelmen kívül hagyjuk a kontinuitást, a római és az adatszerű román történelmi kor ezeréves hézagát áthidaló, s mindkettőjüknél erősen támadható fejtegetéseket. Az eddig megjelent kötetek anyagából éppen azt a kort fogjuk kiválasztani, amely minden román írónak egyaránt kedves : Nagy István idejét. Ez egyben a román történet egyik legjobban feltárt része lévén, azt remélhetnők, hogy rendszeresen tudják ábrázolni. Mint látni 1 Századok 1937, 321. 1. — lorga új szintézisének francia kiadását ism. uo. 1939, 348. 1.