Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 57 Mellette a különböző kiadványok, sorozatok, folyóiratok hasábjain kisebb-nagyobb szövegközlemények, ismertetések egész áradata indult, anyagát kevésbbé válogatva meg, de eltelve a munka, a nemzeti szempontból érdekes anyag mielőbbi közlésének vágyától. Az első évek láza később némileg csökkent, és helyet adott egy kritikaibb közlési iránynak, amelynek kezdetét Hasdeunak az 1870-es évek tájától kifejtett munkásságával szokás összekapcsolni. Hasdeu munkássága valóban felbecsülhetetlen a román történetírás szempontjából. Elbeszélő források gazdag csoportját tárta fel, meghatározta szerzőjüket, ismertette és elbírálta használhatóságukat. Munkássága azonban módszer tekintetében még sok kívánnivalót hagyott, amint ez az ő helyzetében — hogy Panaitescu említett beszámolójának kifejezésével éljünk : „aux débuts encore hésitants quant à la méthode" — természetes is. A forráskritikai módszerek kifinomulása a századforduló tájára esik, s két nagy, de azóta csaknem teljesen elfelejtett román tudósnak, I. Bogdannak és C. Giurescunak — a jelenlegi bukaresti tanár apjának — munkásságával kapcsolatos. Az első az addig egyáltalán nem, vagy csak igen gyatrán ismert szlávnyelvű krónikákat tette hozzáférhetővé kritikai közléssel és pontos szövegfordítással, később pedig a Nagy István moldvai vajda korabeli oklevelek kiadásával mutatott utat utódainak arra, hogyan kell az effajta munkát elvégezni. Giurescu mint forráskritikus tünt ki, Bogdan mellett ő adta az első komoly alapot a moldvai krónikák értékének és belső összefüggéseinek tanulmányozására. Munkájukban mindketten teljes pontosságra, közleményeik alapos kritikai előkészítésére törekedtek, s alkotásaik, bár azóta maga a forrásanyag is sokat változott, mindmáig mintául használhatók. Costáchescu, aki csak néhány évvel ezelőtt közölte a Nagy István előtti moldvai okleveleket, büszkén hivatkozhatott arra, hogy a Bogdántól leszögezett elvek alapján járt el.1 Az okleveles anyag tervszerű gyűjtése későn, a XIX. század második felében kezdődött. E. Hurmuzaki indította el, aki tekintélyes vagyonát arra áldozta, hogy különböző idegen levéltárak anyagát, illetőleg a külföldi okmánytárakban már kiadott forrásokat a román tudomány számára hozzáférhetővé tegye. Hálából az ő nevét viseli az egész sokkötetes sorozat, amelynek közlése közel félszáz éven át, szinte napjainkig tartott, s amely 1 Costáchescu : Documentele moldoveneçti înainte de Stefan Cel Mare (Iaçi 1932). — Bogdan négy főműve két krónikagyüjtemény : Vechile cronice moldovenesci pânâ la Urechia (Bucuresti 1891) és Cronice inedite atingätoare de istoria Románilor (Bucuresti 1895), ill. két nagy oklevólkiadvány : Documente privitoare la relatiile Tàrii-Româneçti eu Brasovul si eu Tara Ungureascá ín sec. XV. XVI. (Bucureçti 1905, erdélyi levéltári kutatás alapján), és a Costâchescutól mintaként említett Documentele lui Stefan Cel Mare (Bucuresti 1913) ; ez a négy munka valóban nélkülözhetetlen a román középkor kutatóinak.