Századok – 1940

Szemle - Kónyi Mária–Holub József–Csalog József–Dercsényi Dezső: A bátai apátság és Krisztus-vére ereklyéje. Ism.: Tóth László 453

SZEMLE 453 liogy e sokszor csak vázlatszerű összevetés helyett a magyar, a cseh és a lengyel írásbeliség elmélyülő összehasonlítását kapjuk a szerzőtől, akinek tudása és, úgy hisszük, érzéke is megvan ehhez. írásbeliséget mondtunk és ezzel a modern magyar diplomatikában oly sokat jolentő szóval már ki is fejeztük, hogy mire gondolunk elsősorban. A külsőleges, esetleges politikai viszonyoktól függő, okleveles formulákban jelentkező egyezéseken, analógiákon túl a három nép írásérzékének, írásszervezetének fejlődéséről, az írás itteni társadalmi szerepének, a társadalomban való elterjedésének módozatairól, az iskolázásról, az írás terjesztőiről és hordozóiról, általában véve az írásbeliséget kifejlesztő mély társadalomformálódási folyamatokról, illetve ezeknek a három nép területét illető egybevetéséről szerettünk volna olvasni. Hiszen kétségtelen, hogy mindennek feltárásához a Sickel óta egyre finomodó és tökéletesbedő oklevélvizsgálaton keresztül vezet az út, egyszóval a külső és belső oklevélkiállítási sajátságok megfigyelése, a formulés részek vizsgálata, a diktátum-összehasonlítás, az oklevelek latinságának, nyelvének feltárása és stílusvizsgálata (ez utóbbi a Magyarországon annyira elhanyagolt középlatin filológia feladata), s mindezek alapján egyes oklevélfajok és összetartozó oklevélcsoportok, oklevélkiállító szervek működésének megállapítása igen fontos feladat, minden későbbi következtetésnek és kutatásnak az alapja, de itt megállanunk nem szabad, ha nem akarunk az ahistorikus, üres formalizmus és szisztémagyártás kátyújában megrekedni. В., talán éppen munkájának szült terjedelme miatt, csak szűkszavú megjegyzésekben tér ki az írásbeliségi momentumokra, megelégedve a Sickel-i értelemben vett diplomatikai feldolgozással. Eredményei így is élénken bizonyítják azt a más oldalról már megvüágított tényt, hogy a középkorban a német birodalomtól keletre a magyar, a lengyel és a cseh területekből önálló kultúrtáj alakult ki, amely ösztönzéseit a középkor egész folymán közvetlenül a Nyugatról kapta s a nyugati hatásokat önállóan dolgozta föl. Fontos szerepe volt azután e kultúrtáj kialakulásában, különösen Csehország területén, a német befolyásnak is, de ez sohasem volt kizárólagos, még uralkodó sem. E kelet-középeurópai kultúrtájat bizonyos egységoe foglalták az egyes területei között létrejött állandó kölcsönhatások. B. elsősorban a királyi, illetve fejedelmi kancelláriák történetében mutatja be ezt a fejlődést. A XIII. század végéig általában a fejlődésnek csak párhuzamosságáról, analóg voltáról beszélhetünk, sőt Lengyelország mintegy száz évvel el is maradt a magyar és cseh fejlődéstől. A cseh pedig a másik kettőtől annyiban tért el, hogy itt mindvégig megmaradt a német császári kancellária irányító hatása. A közvetlen kölcsönhatások korszaka a XIV. és a XV. század, és ekkor már a magyar kancellária veszi át a vezetőszerepet, a legtöbb esetben ő az átadó. Mindhárom közül a magyar királyság oklevéladása indult meg a legkorábban, ez önállósodott a leghamarabb, így ennek a fejlődése lett az Anjou, Luxemburg, Habsburg, Jagelló, Hunyadi perszonális úniók idején a másik kettő számára az iránymutató. Istványi Géza. Kónyi Mária—Holub József—Csalog József—Dercsényi Dezső: A bátai apátság és Krisztus-vére ereklyéje. (Tolna vármegye múltjából, szerk. Holub József, 5.) H. n. 1940. 8° 05 1., 12 tábla, 1 helyszínrajz. — A tolnamegyei Bátán most felépült Hunyadi-emléktemplom építkezésével kapcsolatban alkalom nyílt arra, hogy a Tolnavármegyei Múzeum ásatásokat végeztessen a község felett elterülő fennsíkon, ahol a török pusztítás előtt a Szent László által alapított bencés