Századok – 1940

Szemle - Wellmann Imre ld. Dóczy Jenő 447

SZEMLE 449 Az elhatározott széles perspektívájú időbeli áttekintés ellenére munkakörüket nem korlátozták a szűkebb értelemben vett ökonomiai vagyis agrártudományi irodalomra, hanem — s ez bibliográfiájuk értékét különösképen emeli -— kiterjeszkedtek a gazdasági élet minden más vonatkozásával kapcsolatos írásművekre : az ipart és a kereskedelmet ismertetőkre éppúgy, mint a bányászattal, erdészettel, közlekedéssel, földrajzzal, topográfiával, meteorológiával, pénz- és hitelüggyel stb. foglalkozókra. Az ilyen sokrétű, nagyarányú összefoglalások magától értetődően erősen megpróbálják a szerkesztők csoportosító, rendszerező képességeit. Többnyire igen nehéz eldönteni, hogy a különböző tárgykörökbe tartozó anyag szaktudományi és könyvtudományi áttekintésére milyen struktúra a legalkalmasabb. A leggyakoribb szkémák igen sok esetben nem válnak be : egyik rendszer egy, másik más tekintetben célszerűtlen, s így a töretlen területen dolgozó bibliográfusnak gyakran egészen új megoldást kell találnia. Ilyen probléma elé kerültek gazdaságtörténeti könyvészetünk szerkesztői is. A különleges, szerteágazó téma és a történetkutató szempontnak elsődleges figyelembevétele miatt a szigorúan betűrendes és vezérszavas elrendezést mellőzni kellett. Alkalmazhatatlan volt az egyébként logikus szakok szerinti csoportosítás is, mivel ebben a többtárgyú müveket két, három vagy négy kategóriába is be kellett volna sorolni. W. és B. azonban megbirkóztak e nehézségekkel : legelőször is a két legmegfelelőbb szisztémát (az időrendit és az alfabetikust) szintézisbe hozták s ezáltal lehetővé tették, hogy a kutató könnyű, biztos betekintést nyerjen nemcsak egy-egy század, de bármely évtized vagy év irodalmi eredményeibe. Azután, hogy az időbeli látás mellett szakhorizontjuk is legyen a történészeknek, e főrendszerük mellé egy igen ügyes kiegészítő résztudományi regisztert szerkesztettek, amely nem ismétli meg címük szerint a nyomtatványokat, hanem egy-egy szám megadásával csupán utal rájuk. Hasonló tökéletesítést szolgál egy külön szerzőnévmutató, amely közli a feldolgozott korszak íróinak legszükségesebb életrajzi adatait és ugyancsak számutalással jelzi műveik helyét a bibliográfiában. Ezzel a hármas tagolással hidalták át a szerkesztők azokat az akadályokat, melyek korábbi előmunkálatok híján specifikus munkaterületükön eléjük meredtek. S el kell ismerni : megoldásaik minden tekintetben szerencsések, sőt mintaszerűek. A gyűjtés és a rendszerezés mellett a bibliográfiai munka harmadik fázisa, a címleírás szempontjából is van egy-két könyvészetitechnikai megjegyzésünk D., W., B. és G. művéről. Aki e köteteket kutatásai folyamán forgatni fogja, meggyőződhetik róla, hogy menynyire részletes, sokatmondó az a címfelvétel, amit a munka az egyes nyomtatványokról ad. Valóságos kis genealógiák a leírások : szerzőről, címről (al- és részcímről) csakúgy tájékoztatják az érdeklődőt, mint a megjelenési helyről és évről, a nyomdáról, a kiadóról, a formáról s a lapszámról. Igyekeztek a szerkesztők mindenben úgy eljárni, ahogy a bibliográfiai szabályok előírják. A címlapnak semmilyen részét nem hanyagolták el, ellenkezőleg, ahol szükségesnek vélték, megfejtésekkel, kiegészítésekkel integrálták a hiányos címeket. S ha imitt-amott a szakértőknek mégis szembetűnik néhány pontatlanság vagy hiba, historiográfiai szempontból az alig jön számba. Szóvátételüket is csak azért tartom szükségesnek, hogy a sajtó alá kerülő III. kötetben hasonlók megismétlődése elkerülhető legyen, így feltétlenül kiküszöbölendők lennének a címleírásban mutatkozó különféle következetlenségek. Gyakran előforduló eset, hogy ugyanazon szerző neve egyik helyen egészen pontosan, hiánytalanul szerepel, Századok 1940, IX—X. 29