Századok – 1940

Szemle - Wellmann Imre ld. Dóczy Jenő 447

SZEMLE 447 des Ruthènes de Hongrie). Raschhofer művéből egyébként tanácsosabb a második, bővített kiadást használni. Nem látom, hogy használta volna szerző a megszállásokra és a békekonferencia problémáira fényt derítő ama folyóiratokat, amelyeket az annexiós kormányok, illetve bizottságok adtak ki : La Nation tchèque (1915—1918), Bulletin yougoslave (Paris 1915—1918), Bulletin yougoslave (Genf 1918—1919) és Bulletin d'informations roumaines (Paris ?—1919) címen. E szerény észrevételek talán hasznosíthatók lesznek akkor, amikor majd H. munkájából a szokott idegennyelvű kiadás készül, amely minden bizonnyal nagy szolgálatot fog tenni a magyar ügynek a világ közvéleménye előtt. Barátli Tibor. (Kolozsvár.) Szemle. A magyar gadzasági irodalom első századainak könyvészete. (1505—1805.) Összeállították: Dóczy Jenő, Wellniunn Imre. Bakács István. — A magyar gazdasági irodalom könyvészete. II. k. (1806—1830.) Összeállították : Dóczy Jenő, Bakács István, Gerendás Ernő. Budapest, 1934. 1938. M. kir."Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára. 8° 354 (2) 1. 8 t.; 371 (1) 1. — Egy amerikai bibliológus a mult század vég'n a Library Journal hasábjain annak a nézetének adott kifejezést, hogy az európai könyvtárak valóságos temetői a tudományoknak, mivel sokszázezernyi vagy milliónyi kötetre menő könyvanyagukról szaktudományi szempontból nem tudnak kellő felvilágosítást nyújtani. E megállapítás igazát a magyar tudományosság évtizedek óta egyre fokozódó mértekben érzi. Nagy könyvtárainkban korszerű rendszerkatalógus vagy egyáltalában nincsen, vagy csak most van készülőben. Hasonló a helyzet a gyűjteményektől független repertóriumok : a bibliográfiák területén is. Nincs egyetlen olyan tudományágunk sem, amely a módszeres kutatótevékenységnek ezt az „ariadnefonalát" teljes egészében magiénak mondhatná. Általános nagy könyvészeti összefoglalásaink : Szinnyei József páratlan értékű lexikona vagy Petrik Géza nemzeti bibliográfia-kísérlete megfelelő tárgyi indexek híján a szaktudományi kutatásnak vajmi csekély lehetőséget adnak a bennük összegyűjtött értékes címanyag megismerésére. Nem csoda tehát, ha a századforduló óta tudományos életünknek állandó centrális problémája : a nemzeti szakbibliográfiák megteremtésének kérdése. Különösképen nehezen nélkülözi a nemzeti és a külföldi magyar vonatkozású szaknyomtatványok teljes, rendszeres jegyzékét a történettudomány, amely sajátos retroszpektív jelleg'nél fogva minden más tudományágnál inkább rá van utalva a mult idők irodalmának ismeretére. E parancsoló szükséglet kielégítése — miután fentebb említett nagynevű könyvészeink, úgyszintén Apponyi Sándor, Szabó Károly, Hellebrant Árpád, Bartoniek Emma s mások az első úttörés nehéz munkáját már elvégezték — korántsem lehetetlen, de mindenesetre komoly, sőt bizonyos mértékig riasztó feladat. Minden jel arra vall, hogy ilyesfajta vállalkozás - - amelyhez egy szervezett munkaközösség évtizedes, tervszerű tevékenységére voina szükség —- még hosszú ideig nem fog elindulhatni. így a történelmi bibliográfia ügyének előbbrevitelére ezidőszerint nincs más mód, mint az