Századok – 1940

Történeti irodalom - Horváth Jenő: Magyar kérdés a XX. században. Ism.: Baráth Tibor 443

444 ^TÖRTÉNETI IRODALOM 444 megszállásra átengednünk, hogy Mackensen esetleges hátbatámadásával szemben Franchet d'Espérey Berlin ellen vonuló csapatai fedezve legyenek. A tervezett hadműveletek a november 11-én aláírt német fegyverszüneti szerződés következtében elmaradtak ugyan, de a megszállás megtörtént, éspedig antant-minőségben szereplő szerb és oláh csapatok által, amelyek francia tábornokok — Franchet d'Espérey, Berthelot és Hennocque — fedezete alatt vonultak be Szent István birodalmába s tettek ott a már korábban megkötött titkos szerződések értelmében, a páduai fegyverszüneti szerződés nyilvánvaló megsértésével, nem katonai, hanem politikai foglalásokat. A francia segítséggel végrehajtott megszállással a háborút csorbítatlan területtel átvészelő Magyarország felosztása befejezett ténnyé vált. Nem „összeomlás" történt, mint ahogy a dunai új statusquo hívei húsz éven keresztül hirdették, hanem kifejezetten katonai erővel végzett „felosztás", a szerződések nyilt megszegésével. Ezt a tételt H. megdönthetetlenül igazolta. A késlekedve összeülő békekonferenciától most már, amikor Magyarországot szétfaragták és területén az annexiós kormányok befejezett tényeket teremtettek, nem sok jót lehetett várni, annál kevésbbé, mert hiszen a konferencia középeurópai ügyeit Franciaország magának sajátította ki. A békekonferencián Clémenceau ügynöke, Tardieu, Közép-Európával azt csinálta, amit francia szempontból jónak látott. Tardieu pedig Seton-Watson, W. Steed, E. Denis, L. Eisenmann, R. Henry és más szlavofil publicistáktól kért tanácsokat, akik viszont maguk is Benes és Bratianu ellenőrzése alatt dolgoztak. Ezt a láncolatot figyelembe véve, Franciaország szerepe a békekonferencián az volt, hogy a befejezett tényekhez a többi hatalom jogi hozzájárulását kierőszakolja. A pillanatnyi erőviszonyok szerint megalakult új szláv Közép-Európa a saint-germaini és trianoni szerződésekben kapta meg statutumát. Benes hivatása volt, hogy e szláv Közép-Európának külpolitikai támaszt szerezzen s ezt némi habozás után meg is találta a kisantantban és Franciaországban. Ezt a szláv Közép-Európát a locarnói szerződés (1925) kezdi megingatni, amely Németország keleti határait nem garantálja. Ettől kezdve Benes minden erőlködése az orosz alátámasztás megszerzésére irányult. Az orosz-francia-cseh szövetség felidézte az általános bolsevizálódás veszedelmét és az akkori szövetségi rendszer teljes felborulását vonta maga után : kialakult a Berlin—Róma tengely, a lengyel—német, a szerb—olasz barátság és megbukott Titulescu, Oroszország pedig a helyzet ilyetén alakulása közepette teljesen tétlen maradt. Ezzel bekövetkezett Csehszlovákia teljes elszigetelődése, s eljutottunk ahhoz a diplomáciai helyzethez, amelynek gyümölcseként a pillanatnyi erőviszonyokra felépült szláv Közép-Európa likvidálása megkezdődhetett. Ebből a rövid tartalmi ismertetésből is látható, milyen utat vágott szerző a háború utáni történet irdatlan erdejében, amelyben előtte még tájékozódnunk is nehéz volt magyar szemmel.