Századok – 1940

Történeti irodalom - Tamás Lajos - 439

^TÖRTÉNETI IRODALOM 439 település- és házformákon, viselettípusokon, a népi zene és epika köréből vett példákon — mutatja be, hogy az egységes magyar és német művelődési kinccsel szemben a románságnál „nagyobb területek együttélésére még nem volt annyi idő, hogy egységes hagyomány területek alakulhattak volna ki", hogy „az erdélyi románság népi kultúrális egysége és egyneműsége most van csak kialakulóban", hogy stílusai nem történeti stílusok egymásutánjából fejlődtek ki, hanem primitív balkáni formák mellett a szomszéd nép magasabb műveltségéből átvett elemeket őriznek, de azt is, hogy a nyugati kultúra egyébként sem népi epikájában, sem hitvilágában nem hagyott nyomokat. Erdély etnográfiailag jellemző sajátságát ő is a népek kiegyensúlyozott együttélésében látja. A „Művészet, irodalom, tudomány" címet viselő részbe Gerevich Tibor, Makkai László, Fitz József, Tamás Lajos és Imre Sándor írtak változatos fejezeteket. Az erdélyi művészet története káprázatos képet nyújt egységes magyar kultúránk művészi teljesítményeinek erdélyi emlékeiről. Hogy „Erdély művészete kiszakíthatatlan része az egyetemes magyar művészetnek": azt az illusztrációk számtalan párhuzama bizonyítja, hogy pedig ez a művészet a nyugati áramlatokba való bekapcsolódás mellett is valóban magyar, az nemcsak tárgyválasztásából és formáiból világlik ki, hanem számos feliratból s tömegcikkek esetében pl. az előállító testületek névsoraiból is. Ez az erdélyi magyar művészet virágkorában — ugyanakkor, midőn a Nyugat magasművészetét új kincsekkel gyarapította — párhuzamosan a románság felé is közvetített. Az erdélyi magyar irodalom képe az erdélyi szellemiséget ugyancsak „az egységes magyar kultúra részé"-nek mutatja. Sajátságai Makkai szerint erős patriotizmus, kritikai szellem és fejlett történeti tudat. Erdélyi könyvkultúránk története s a románságra gyakorolt hatása után a román műveltség magyar gyökereivel ismerkedünk meg : Tamás Lajos a középkori vajdai kancelláriákban kiadott szlávnyelvű oklevelektől az újkori román irodalomig minden forrást átvizsgál, ahol magyar jövevényszavak találhatók. Kutatásai nyomán kibontakoznak a művelődésnek azok a területei, melyeken a magyarság — erdélyi és kárpátontúli románok számára Nyugat egyetlen kapuja — egyedül mutatott útat, gyakran nagy áldozatok árán, keleti szomszédainak. A legújabb korban pedig, hogy mást ne említsünk, a külföldjárás lehetőségei, a modern népoktatási, nyelv- és történettudományi irányok tárultak fel előttük mirajtunk keresztül. — Befejezésül az újkori Erdély felsőbb oktatásának történetét kapjuk. Egészen új és rendkívül ügyes összefoglalókat hoz a kötet utolsó öt fejezete az azóta szintén történelemmé vált 22 esztendős erdélyi román uralomról. Rónai András a románok közigazgatási, iskolapolitikai és öngyilkos gazdasági rendszerének bírálatát adja, Kovács Alajos pedig, a demográfiai viszonyok ismertetője, statisztikai módszerükét. Makkai Sándor a két évtized társadalmi alakulását, Makkai László ottani magyar irodalmunk sorsát vázolja.