Századok – 1940
Történeti irodalom - Erdély. Ism.: Maksai Ferenc 434
434 ^TÖRTÉNETI IRODALOM 434 származású császárok lelki alkatának kifejezésére. — Ugyanígy a „der Sinn für das Runde und Volle" a magyar művészet jellemzésére (75. 1.). 261. 1. A régi római elemek hangoztatása Severus ludi saeculares-ei alkalmával igen jó ; de ne feledjük, hogy ezen ünnepségek nem a saeculares régi patronusainak voltak szentelve, hanem Herculesnek és Bacchusnak, akik egyrészt Severus szülővárosának, Leptis magna-nak védőistenségei, másrészt Nagy Sándor prototípusai a Nagy Sándor-utánzó Caracalla atyjánál. 270. 1., 3. jz. A San Sebastiano-katakomba festett sírkamrájának médaillonj ára nézve fenntartom a Krisztus-császár értelmezést. Mert a bíborköpenyes imperátor e sírboltban nem parancsol csendet felemelt kezével, mint egyébkor, hanem befelé fordított tenyérrel magyaráz ; hallgatósága pedig nem katonák csapatai, hanem asszonyok, férfiak, gyerekek. E korai imperator-Krisztus párja a Praetextatus-katakombában is megvan ; amikor Tertullianus már imperatornak nevezi a Megváltót, nem csoda, ha képen is ennek ábrázolják. — És a S. Sebastiano sírkamrájának másik medaillonja a bíborköpenyes ülő bíróval vájjon mi lenne más, mint az Utolsó ítélet római ruhába öltöztetett Bírája ? —Ami a martir-korbácsolást ábrázoló sírdomborművet illeti, ezt nem tartom az Egyház győzelmének idejénél korábbinak. Alföldi András. Erdély. Budapest 1940. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. 4° 284 1., 289 kép és térkép, 4 térképmelléklet. Aki a három erdélyi nemzet —• magyar, német és román — évszázados sorsát és egymáshoz való viszonyát csak nagy vonalakban is ismeri, nem csodálkozhatik azon, hogy eddig egyedül a magyar tudományos történetírás vette a fáradságot mindhármuk múltjának összefogó megismertetésére. A magaskultúrájú szászság mindenkor különös szeretettel ápolta hagyományait, de a szomszédnépek sorsa nem érdekelte különösképpen, a románokat pedig — mint a legutóbb megjelent „La Transylvanie" с. kiadványuk mutatja — a politikai vezetés rájuk hárult felelőssége sem bírta, jobb belátásra : szomszédaik kultúreredményeiről — tna éppúgy, mint akár Maior Péterék idejében — ők hajlandók a legkevésbbé tudomást venni, akiknek pedig kulturális hatásokból a legtöbb jutott. Magunk, megszokva ezer éven át azt, hogy idegen népeket irányítsunk és megértsünk, történeti kutatásaink során is a három nép együttélését vizsgáltuk, nem alkottunk szomszédainkkal és az igazsággal szemben tudományos hipotéziseket nacionalista célok igazolására és ma már, kevés kivétellel, azt is természetesnek találjuk, hogy a bennünket közösen érdeklő kérdéseket tárgyilagos, az ő érzékenységüket kímélő megfogalmazásban adjuk elő, hiszen úgy tudjuk : erre a magunk magasabbrendű hagyományai köteleznek. Magyar részről a századvégi történetírás két erdélyi monográfiáján — Kővári és Szilágyi művén — s az elmúlt évtized három összefoglaló kísérletén (Jancsó В., Marczali H. és Horváth