Századok – 1940

Történeti irodalom - Altheim; Franz: Die Soldatenkaiser. Ism.: Alföldi András 427

430 ^TÖRTÉNETI IRODALOM 430 rázatát is adja álláspontjának : „Für mich steht es fest, dass hinter dem, worin die bisherige Auffassung der suetonischen und nachsuetonischen Biographie nur den rhetorischen Gemeinplatz, die wahllose Weitergabe feststehender Motive sieht, sich so etwas, wie eine biographische ,Gestalt' erhebt." Szóval olyanformán fogja ezt is fel, mint könyve elején (17. 1.) egy késői perzsa elbeszélést a Szasszanidák trónra jutásáról, mely ugyan részleteiben nem tarthat igényt a hitelességére, de valahogy jellemző, mondjuk: s'è non vero, è ben trovato . . . Ilyesmit mi is el tudunk képzelni. Malalas krónikájában például megmaradhattak a népszájon átformálódott, de históriai gyökerű jellemző anekdoták császárkori dolgokról, melyeket érdemes komolyan mérlegelnünk. De a História Augustá-ba,n nem ilyen esetről van szó. Valami obskurus és sekély műveltségű irodalmár a későrómai pogány nagyurak zsoldjában Rómában összeállított egy császári életrajz-sorozatot a mondott időben, melynek második felében csak sovány krónikák állottak rendelkezésére s ezeket mindenféle koholmánnyal hígította fel és óvatosan eldugott keresztény-ellenes tendenciával szőtte át, elmúlt idők nem letezett íróinak neve alá rejtve fércművét, hogy az uralmon levőktől ne szenvedjen emiatt, Koholmányait pedig — tehetségnek teljesen híjával lévén — számtalan közhely betoldásával foltozta össze. Ezért javallta Mommsen, hogy minden egyes mondatát külön kell megrostálni s ezért foglalkozott a kutatás annyit azzal, hogy minden kifejezését megvizsgálja : tipikus tódítás, közhely-é, vagy van-e történeti magja? Ezt az unalmas munkát egészen addig nem fogjuk elkerülni, ameddig a szükséges nagy átfogó kommentár meg nem születik a História Augusta-hoz. És éppen a „zum Überdruss behandelte kritische Gemeinplätze" összeállítása mutatja meg nekünk pontosan, hogy hogyan s milyen gyurmából keverték össze ezt a ponyva-történetet, amely mögött semmi titokzatos „Gestalt" nincs. Hiszen igaz, nem mindig halálosan fontos kérdésekről van szó a História Augusta szószátyár elbeszélésében. Hogy például a Tetricus fantasztikus imperátori viseletének leírását (v. Aurel. 34, 2) elfogadjuk-e (Altheim, 177. 1.), vagy elhisszük-e, hogy Sapor segítséget küldött Zenobiának (v. Aurel. 28, 2), mint a szerző (189. 1., v. ö. Berytus 5, 1939, 77. 1.), esetleg a grammatici certant rovatába sorozható. Súlyosabb eset a Bonosus ellencsászár gót feleségéről szóló híradás (quadr. tyr. 15, 4) elbírálása (Altheim, 189. L). A História Augusta kompilátora itt maga is megnevezi forrását : ut avus meus dicebat, vagyis magyarul: ,az ujjamból szoptam' ... A gót asszony említése — mint Dessau látta meg elsőnek — már a IV. század végére utal, amikor a hún lökés a gótokat a birodalomba sodorta. (Ugyanerre a korszakra mutat a v. Aurel. 11, 5 is.) Érthetetlen számomra, hogyan fogadhatta el A. a Maximinus Thrax gót-alán származásáról szóló mesét (246. s köv. 1.), amikor maga is elismeri, hogy „Es ist zugegeben, dass die Angaben im ersten Kapitel der Maximinsvita auf Herodian beruhen" (247. 1., 3. jz.). Ez esetben t.i. a császár származásáról