Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404
A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 403 lásra, ami például nálunk, mintegy két-háromszáz évvel azelőtt ment végbe. Ebben a tekintetben a román fejlődés úgy viszonylik a mienkhez, mint ez a nyugalihoz. Jelentős időbeli késés, gyorsított s éppen azért lazább, nyugtalanabb, elnagyolt abb utánpótlás jellemzi. Ennek következtében formái is lazábbak, bizonytalanabbak. Nem fejlődött hűbériség, még olyan értelemben sem, mint nálunk, a személyi viszony nyersebb, üzletszerűbb formákba torkollt. Az egyes azonos állású csoportok nem tudtak rendi rétegbe tömörülni, az újkorban a fejedelem akarata könnyedén keresztülemelt valakit a társadalom egész kereszttagozatán : mint Cantemir írta, egy nagy logofat fiából lehetett paraszt, s a parasztéból logofát. Kétségtelen, hogy a román magasfejlődésben alapvetőnek bizonyult középeurópaias kultúrhatást a magyarság sugározta ki. Mint láttuk, jelentős részt vett e fejlődés előkészítésében, s elindulta után még egyideig számottevő mértékben támogatta. Azonban sohasem tudta teljesen magához vonni, elegendő teret hagyott a román élet egyéni kibontakozásának. A különféle hatások fokozatos egységbe fonódtak, az adó- és hadszervezet tatáros vonásai, az egyház balkáni szláv, az újkori hivatalok egyre bizánciasabb rendje román szintézisben olvadtak össze a társadalom alapvetésének magyarosközépeurópai formáival. Ebben az új szintézisben az egyes konkrét átvételek is egyéni színt, sajátos értelmet nyertek. Az apródok helyzetváltozása, áttolódásuk előbb udvari tisztté, majd adószedő hivatalnokká, világosan mutat ja, hogy az idegen hatások a román élet külön üteméhez alkalmazkodtak. Ez a sajátos ütem az újkorban egyre jobban belesimult a balkáni fejlődések nagyobb, de durvább ritmusába. A román élet balkáni jelenségei kezdettől fogva jelentősek voltak, s amint a magyar hatás fokról-fokra gyöngült, túlsúlyba jutottak a középeurópaias vonásokkal szemben, s idővel elmosták, eredeti helyükből kifordították, új értelemmel töltötték meg maradványaikat. Ennek a folyamatnak egyik oldala éles világossággal rajzolódik elénk abban az egyre ridegebb, nyersebb szervezésben, amellyel az újkori vajdák a társadalom kiváltságos elemeinek jórészét egyetlen hatalmas adóztatási liivatahendbe sűrítették. Ez a racionális egybefoglalás túlságosan korán érte a román társadalmat, s nem adott lehetőséget kezdeti osztódásának nyugatias kimélyítésére. A rétegzés megállt, osztályokba torkollt, mielőtt tömörebb képleteket, európaibb rendet alkothatott volna. A román életből 20*
