Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

392 ELEKES LAJOS bojároktól, a muçcel-megyei Gro^ani faluban egyízben például tizenkét bojár, csupa ottani megyés szerepel esküdtként. Ismeretes, hogy a fogarasföldi bojárok is alig különböztek a Magyarország más részein feltűnő kenézektől, éppen csak kiváltságaik óvták meg őket valamelyest a teljes lesüllyedéstől. Hasonló sors érte Moldva foglalóinak egy részét, a máramarosi eredetű „nemeç" családokat, melyeknek leszármazottai, amikor az újkori forrásokban elénk tűnnek, már paraszttá süllyedtek, bár nemesi nevük mellett némi kiváltságokat még akkor is őriztek. Ilyen nagyméretű átcserélődés egyébként később is történt a vajdaságok előkelő rétegében, a fanarióta térhódítás során.1 A XV. századi oklevelek a bojárok alatt külön rétegként említik a kenézeket. Társadalmi helyzetükre nézve a vélemények erősen megoszlanak. Akadtak, akik azt szerették volna hinni, hogy ősi szabad községek választott bírái voltak ; tisztségük örökletessége ezt eleve kizárja. Legalaposabb kutatójuk, Bogdan szerint a catunok főnökéből fejlődtek idővel falusi bíróvá, de a szabad birtokos bojárok közé sohasem emelkedtek. Ezzel szemben Rosetti úgy véli, hogy a középkori birtokosréteg javarésze éppen kenézekből került ki.2 Kétségtelen annyi, hogy a kenéz eleinte a társadalom kis sejtjének, az elemi közösségeknek vezetője volt. Már ebben a minőségében lehetett önálló, s lehetett másvalakinek alárendeltje. A település során pedig különféle lehetőségek kínálkoztak akár arra, hogy birtokos úr, akár arra, hogy jobbágyközség bírája felé fejlődjék. így, azt hisszük, nem volna helyes élesen szembeállítanunk a két kiváló kutató véleményét, minthogy a kenézi fejlődés más-más részében mindkettő megállja a helyét. Nagyon valószínű, hogy az uratlanul és korán szállást foglaló kenézek birtokossá emelkedtek. Minden esetre kétségtelen, hogy a kenéz szónak a XV. század elején volt egy ilyen „birtokos" jelentése is : I. Mircea egy alkalommal arról nyugtatja meg Tismana kolostort, hogy a neki adott falvakat nem fogja (visszavenni és) bojár, vagy kenéz birtokába adni.3 A kenéz tehát a XV. század elején lehetett birtokos úr s ez az értelem még az újkorban is visszacseng, amikor maga a kenéz szó már nem használatos, de 1 Az átcserélődésre ld. Rosetti i. m. 183. 1. — Grosani : Giurescu : 1st. Rom. TI/1. 349. 1. A nemesek : Iorga : Le caractère commun des institutions du Sud-Est de l'Europe (Paris 1929), 125. 1. 2 Bogdan : Despre cnejii români. Analele Academiei Romano Mem. Sect. 1st. ser. II. torn.' XXVI. (1903 1904), Rosetti : Despre originea si transformärile ciasei stäpänitoarr. 3 Rosetti i. m. 152. 1.