Századok – 1940

Értekezések - ISTVÁNYI GÉZA: A középlatin filológia problémája Magyarországon 12–29

28 IST VÁN YI GÉZA írásbeli viszonyok még olyan kezdetlegesek, fejletlenek, hogy ekkor még nem lehet a kancelláriai stílusban állandósuló sajátságokat kielemezni. A XII—XIII. század fordulójára vonatkozólag azonban Szilágyi Loránd már kitűnő eredményeket ért el ezen a téren.1 Sikerült rámutatnia közvetlen kapcsolatra a századforduló kancelláriai latinsága és az Anonymus sokat vitatott műve között. Még nagyobb siker reményében lehetne ezt a módszert a XIII—XV. századra alkalmazni. Trencsényi-Waldapfel Imre Küküllei-tanulmányai2 már itt is bíztató kezdeteket jelentenek ebben az irányban. A kancelláriai latinság vizsgálata mellett súlyt kell vetnünk a vidéki írásbeliség latinságának kutatására is. Bár kétségtelen — ezt újból az oklevéltan eredményei alapján tesszük föl —, hogy a magyar írásbeliség az egységesen irányított iskolázás folyományaképen nagyjában egységes volt, a magyar területen belül külön írásprovinciák sohasem alakultak ki és ugyanez a latinságra is vonatkozik, mégis ezeknek a vidéki szövegeknek latinságában sokkal inkább megnyilvánult a magyarosság, mint a csiszolt nyelvű kancelláriai iratokban. A hungarizmusok kutatása szempontjából tehát igen nagy jelentőségűek ezek a főként XIV—XV. századi vidéki írások.3 A kolostori irodalom és írásbeliség a királyi, meg a főpapi, főúri udvarokhoz kapcsolódó világiasabb színezetű írásbeliségtől többé-kevésbbé függetlenül fejlődött. Ezt a paleográfiai vizsgálatok is bizonyítják. Itt még későbben alakult ki bizonyos összefüggő fejlődés, mint a világias írásbeliségben Az általános európai irodalomtól való függés még lenyügözőbb. A fejlődés itt sokkal lassúbb ütemű és konzervatívabb, csak a XV. században alakul ki itt is összefüggés az egyes kódexek között, csak a XV. században beszélhetünk egyes magyarországi kódexcsaládokról. A kolostori irodalom latinsága őrizte meg legtovább a középlatin sajátságokat. A világias írásbeliség latinsága már a XV. század második felében a humanizmus egyre érezhetőbb hatása alá került, a kódexirodalom egészen megszűnéséig, a XVI. század közepéig kitartott a középlatin mellett. Az itt fölsorolt legfőbb problémákon kívül természetesen még sok másra is rámutathatnánk, főként gyakorlati kérdésekre. A magyar latinságnak, egykor második anyanyelvünk -1 Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok 1937. 2 Magyarságtudomány II. 196—216. 1. és a Mai magyarok régi magyarokról (Budapest 1936) c. gvüjteményes műben 21—26. 1. » Ld. Jakubovich Emil, Magyar Nyelv 1919, 109. 1.