Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404
A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 383<i3 festés inkább bizánci jellegű, másrészt az, amit elárul, egyezik a leletekből és más forrásokból levonható tanulságokkal.1 Az argeçi leletek, mint ismertetőjük, V. Draghiceanu helyesen összegezte, arra vallanak, hogy az Anjouk lovagi udvarának életformái kisugároztak a szomszédos vajdaság területére. Az arge§iak nyugatias műveltségének magyar forrására több utalást találunk. Elsősorban már a leleteken lépten-nyomon szerepel a XIV. századi havaselvi vajdák címere, benne a hűbéri függés jeleként felvett magyar országpajzs. Világos, hogy a magyar liűbéresség volt az a szűrő, amelyen keresztül a nyugatias életformák eljutottak a vajdákhoz és szűkebb környezetükhöz. Az egyes öltözetrészek eredete is erre mutat. Az ékszerfélék például egyesek szerint erdélyi, mások szerint északolasz mesterek magyarországi közvetítéssel idekerült gyártmányai. Az egyik vajdarokon, Nan Udobá gyűrűjének ,,Hilf Ghot" felirata mindenesetre inkább az előbbi megoldást sugallja. A vajdák argeçi lakóházának gótíves ablak- és ajtónyílásai szintén erdélyi mesterek kezére, vagy legalább hatására vallanak. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezekben a voltaképen külső jelenségekben nem szabad futó divat hatásokat látnunk, a XIV. századi Havaselvének az a legelőkelőbb rétege, amelyet a sírleletekből megismerünk, életében és halálában olyannak akart látszani, mint a magyarországi lovagok. I. Radu saját alakját vésette egyik pénzére, lovagi díszben, kezében a hűbéres fejedelem jelével, a lándzsával. Utódaiban is megmaradt az a törekvés, hogy a magyar előkelőkhöz hasonlítsanak, Mircea és fia Mihail képét az általuk emelt Cozia kolostor egyik freskója szintén nyugatias öltözékben ábrázolja, noha maga a kép bizánci-naturális festőkézre vall. Ez a nyugatias öltözetű ábrázolás aztán hagyománnyá lett a vajdáknál.2 Tudjuk, hogy a vajdák kapcsolatai a XV. században sem szakadtak meg a magyar lovagi élettel, Vlad Dracul például Zsigmond Sárkány-rendjének tagja volt. De rajta kívül sok más vajda és előkelő akadt, akinek hosszú magyarországi tartózkodása, vagy éppen itteni nevelkedése alatt csaknem ugyanolyan alkalma volt elsajátítani a magyaros életformákat, mint akármelyik magyar úrnak. Azonban ismételjük, mindez csak egy viszonylag szűk, sőt idővel egyre jobban 1 Az argesi leletekre ld. Draghiceanu : Curtea domneascä din Argeç. Buletinul Comisiunii Monumentelor Istorice, a. X—XVI. (Bucuresti) 1923, 27., 46., 52., 59., 63., 65., 68—69., 57. 1. stb. 2 Ld. Moisil : Monetele lui Radu I. Basarab. Buletinul Comisiunii Monumentelor Istorice, a. X—XVI. (Bucuresti) 1923, 129., 132. 1.