Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 381 szerezni, akkor meg kell elégednünk azokkal a szűkös adatokkal, amelyeket az egykorú források nyújtanak. Jó hasznunkra van a már említett bistri^ai krónika, amely eredetében valószínűleg XV. századi udvaii feljegyzésekre nyúlik vissza, a század második felét már aránylag részletesen tárgyalja s minden szűkszavúságában is érdekes adatokat tartalmaz az udvar életéről. E szerint Nagy István minden diadalát nagyszabású ünnepséggel ülte meg. Chilia elfoglalása után három napig ott maradt „dicsérve az Úristent", azután seregével hazatért székvárosába és elrendelte az összes papoknak, hogy mondjanak köszönetet ezért az égi adományért. Cursul Apei-i győzelmét hasonlóan ünnepelte, utána nagy vigasságot rendezvén „mitropolitái és vitézei" részére. A vasluiui nagy törökverés után bevonulásakor a klérus teljes díszben köszöntötte, „kezökben a szent evangéliummal dicsérve az Urat ezért az ajándékáért s éltetve a fejedelmet". István viszont nagy vendégséget rendezett mitropolitái, vitézei és összes nagy és kis bojárjai részére, sok adományt osztva egész seregének. Ünnepi alkalmakkor tehát, néhány nap tartamára mozgalmas események színhelye volt az udvar. A klérus előkelő szerepet játszott s a világi társadalomból kiemelkednek egyes elemek, amelyek az udvarral közelebbi kapcsolatban állanak, mint a katonáskodó közszabadok tömege. Látjuk, hogy a vajda kiemeli seregéből a bojárokat és a vitézeket. Különösen az utóbbiak álltak közel hozzá, ezek állandóan szerepelnek. Az 1476-i elvesztett rásboenii ütközet után, amelyet István nem teljes haderejével, hanem „udvarával" (con ia mia corte) vívott, a krónika az elesett bojárokat és vitézeket siratja. Ezekből telt ki tehát a tágabban értett fejedelmi udvar, de természetesen nem tartózkodtak ott állandóan. Nagy István az ünnepségek után „becsülettel hazaengedte őket, hogy dicsérjék az Urat a történtekért".1 Ami mármost az udvar életformáit illeti, rögtön szemünkbe ötlik a klérus nagy fontossága s az a mély vallásosság, ami az ünnepségek egész menetét átszövi. A vajda minden győzelmet az Urnák köszön, serege az Istent dicséri. A vendégségeken elsők a főpapok s a kolostoralapító oklevelek viszonylag nagy számából megállapíthatjuk, hogy a XV. században s attól kezdve növekvő arányban, a vajdák s a nagyurak vetélkedtek kolostorok alapításában és egyházak 1 A forrásadatokat ld. Vládescu i. kiadv. 1 17., 120., 123.. 122. és 124. 1. A rásboenii kisebb seregre v. ö. Elekes : Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Budapest 1937), 273. 1. jz.