Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404
302 F.LKKES LAJOS megkötődését régen befejezettnek vélik s mindkét vajdaság területén falvak „tömegét" képzelik el. A források mást mondanak. Azok az utazók, akik a középkorban vagy az újkor elején jártak a vajdaságok területén, kivétel nélkül pusztaságnak, gyér népességűnek írják le a földet, holott az útjuk éppen fővonalakon vezetett. Wavrin a XV. században „téres, de gyér népességű országnak" látta Havaselvét (un grand et spacieux pays, inal peuplé), Moldvát N. Baisi még 1633-ban is hasonlóan.1 A gyér népesség sem egyenletesen oszlott meg, a középkori oklevelek túlnyomó része az erővonal tájára, a Kárpátok lábánál elterülő vidékre vonatkozik. A vajdaságok külső részei jóval később népesültek be, a keleti steppés földekre még az újkorban is tatár legeitetők szivárogtak. De még a belső részekre sem áll meg Giurescu kijelentése.2 hogy a középkori vajdaságokban „alig volt puszta". Nagyon is sok volt, csak aránylag keveset említenek, éppen mert a település későn jutott odáig, hogy a lakatlan teridetek értékét észrevették. Mint látni fogjuk, a vajdák a XV. században kezdenek híveilinek pusztákat adományozni, s azután egyre többet emlegetik őket. Csak lassan tűntek el, a XVI. században még a belső területeken, gazdasági központok közelében is megvoltak. Moldvában, ahol az iratanyag jobb képet ad s talán a népesség is valamivel rendezettebb volt, Petru Çchiopul vajda 1587-ben atelepesöv kellős közepén, a régi székhely, Suceava kerületében adományozott egy pusztát.3 A népesség a középkorban a puszták közein sem volt állandó. A XV. századi román hadviseléshez például hozzátartozott, hogy az ellenséges támadás vonalából az egész lakosságot visszavonták a hegyekbe, a vetést szétdúlták, a házakat, telepeket — ha voltak — felégették.4 Mindez arra vall, hogy a település még kezdeti állapotban volt. A román irodalom diadallal lobogtat meg minden egyes oklevelet, amely a középkori vajdaságok területéről szól és emberi életet sejtet. Buzgalmában szembeszökő túlzásokba 1 Lapédatu-Emlékkönyv (Fratilor Alexandra si Ion Lapédatu la împlinirea vârstei de 60 de ani. Bucuresti 1936), 759. 1., illetve Revista Istoricá Romána 1934, 287. 1. (Itt Giurescu azzal a valószínűtlen ötlettel igyekszik enyhíteni Barsi észrevételeinek súlyát, hogy a falvak nem az utak mentén feküdtek. Éppen ellenkezőleg, az oklevelekből azt látjuk, hogy a legtöbb középkori helység a fő útvonalak táján alakult, csakhogy kevesen voltak.) 2 Istoria Românilor, II/l. 143. 1. 3 Ugyanott. (!) 4 R. Rosetti : Arta militará románeascá dupá cronica lui Wavrin. Lápedatu-Emlékkönyv, 757.1., v. ö. Giurescu i. m. TI/1. 60.1.
