Századok – 1940

Szemle - Rúzsás Lajos: Az egri vár gazdálkodása a XVI. században. Ism.: Ila Bálint 347

SZEMLE 347 társadalmáról egészen más képet rajzolhatott volna a szerző, ha Pesty Frigyes elavult feldolgozása helyett Lederer Emma idevágó értekezésére s általában az újabb társadalomtörténeti eredményekre támaszkodott volna. E szembetűnő fogyatékosságokat s egyéb apró hibákat nem tekintve azonban S. könyve mint úttörő munka feltétlenül elismerést érdemel. Berlász Jenő. Gábriel Asztrik : Magyar diákok és tanárok a középkori Parisban. (Kny. : Egyetemes Philologiai Közlöny 1938.) Budapest 1939. Egyetemi ny. 8° 32 1., 1 t. — Történettudományunk mindenkor nagyra értékelte azokat a kapcsolatokat, melyek a középkori Magyarországot Franciaországhoz fűzték. Szellemi életünkben számos kezdeményezés gyökerei nyúlnak át az egykorú francia talajba s középkori intézményeink fejlődésében is gyakran mutat fel a kutatás olyan nyomokat, amelyek francia hatásra vallanak. Nem koronázta azonban elegendő siker azokat a törekvéseket, melyek az állandó és intenzív hatásnak ezt a valószínűségét adatokkal próbálták bizonyossággá tenni. Elsőrendű példa erre a párisi egyetem magyar kapcsolatainak problémája. Számos jel mutat arra, hogy a középkori tudományosságnak ezt a világhírű központját már az Árpád-korban nagy számmal látogatták magyar tanulók, adataink azonban csak szórványosan vannak erre a látogatottságra s érdeklődésünkre, egykorú anyakönyvek híján, valószínűleg a jövőben sem fogunk kielégítő választ kapni. G. kutatásai ennek ellenére is jelentős lépéssel vittek bennünket közelebb a probléma részleteinek megismeréséhez. A szerző Franciaországban töltött évei alatt feldolgozta a hozzáférhető teljes kiadott és kéziratos forrásanyagot, s a talált adatok alapján összefüggő, színes képet ad a párisi egyetem középkori diákságáról, olyan képet, amely az eddigi irodalom szórványos adatai és odavetett megjegyzései után jóval határozottabb benyomásokat hagy hátra bennünk a párisi egyetem magyar kapcsolatait illetően. Nem használhatván anyakönyveket, G. az egyetem egyéb fennmaradt kéziratait — Auctariumokat, Chartulariumokat, vendégkönyveket — tanulmányozta át s az azokban megörökített egyetemi ügyek szereplői között szép számmal talált magyarországiakat, különösen szerzetesrendek — premontreiek, domonkosok, ágostonrendiek — Párisba küldött növendékeit. A források természete hozza magával, hogy az adatok nem puszta nevek, hanem az egyetemi életnek egy-egy színes mozzanata is kapcsolódik hozzájuk. így a fennmaradt adatokból rekonstruálható az a mozgalmas élet, melyet a középkori párisi diákság élt és amelynek a magyarországi diák is részese volt. 6. érdeme, hogy ezt az életet rendkívül szemléletes módon, élvezetes előadásban mutatja be, méltónak bizonyulva ezzel a tanulmányával is ahhoz a jóhírhez, amelyet egyéb, a magyar-francia történeti kapcsolatokkal foglalkozó munkái szereztek számára. Barta István. Kúzsás Lajos : Az egri vár gazdálkodása a XVI. században. Budapest 1939. 8° 71 1. — A XVI. század második felének legégetőbb problémája volt a török elleni védekezés megszervezése. Egyegy magyar végvár, mint Eger is, nemcsak Magyarországnak, hanem a nyugati kultúrának is védőbástyájává lett. R. doktori értekezése az egri védelem gazdasági megalapozottságát vizsgálja, arra a kérdésre ad választ, hogy e végvár fenntartásával járó kiadásokat miből fedezték. A kérdés fontosságát eléggé mutatják a XVI—XVII. századi fizetetlen zsoldoshadseregek, melyek a békés lakosságra valóságos „egyiptomi csapást" jelentettek és gyakran többet ártottak •* mint használtak. R. kutatásai tanulságosan világítanak rá az okokra,