Századok – 1940
Történeti irodalom - gróf Teleki Pál ld. Princz Gyula - 314
320 TÖRTÉNETI IRODALOM 320 letekből kipattant politikai divatok káros egyoldalúságára. Külön kiemeli a felekezetek megoszlását, mely az ország nyugati felén gyengíti, keleti részén pedig erősíti a nyelvi különbségeket. Ezután az egyes fizikai földrajzi tényezők politikai földrajzi szerepét fejtegeti. Az ország gazdaságföldrajzi helyzetének és viszonyainak politikai hatásairól azonban már nem sikerült eléggé kidolgozott képet adnia. Ugyanez áll az egyébként ötletes két utolsó fejezetre is, mely Magyarország védelmi, illetve politikai földrajzi helyzetét tárgyalja. Általánosságban véve tehát nemcsak belső érték, hanem módszer tekintetében sem egyöntetűek a munka egyes részei. Hol szigorúan ragaszkodik a szerző a tudományos módszerekhez és még az analitikusok eredményeit is szelektálva alkotja meg szintézisét, hol pedig művészi lendülettel ösztönére bízza magát és inkább a táj jellemző vonásait rajzolja. Sőt olyan fejezetek is akadnak, amelyeken vázlatszerűen siklik át ; más területek teljesen kimaradtak a munkából. így azután ez egyes részek nem arányosak. A földrajzban legfeljebb geológiai bevezetésül használható származás- és szerkezettani részek teljesen elnyomják a tulajdonképeni fizikai földrajzot, sőt egyes részeit átszorítják a második kötetbe. Ezt viszont a gazdaságföldrajz szenvedi meg, mert rövid tájfestéssel kell beérnie. A háztípusok és településformák tárgyalása ismét annyira megduzzadt, hogy a genetikus településföldrajz teljesen kiszorult miatta a munkából. Hasonlóan szenvedte meg az utak földrajzának túltengését a tulaj donképeni közlekedési földrajz. A népesség terjengős tárgyalása, valamint az egyes — főleg fizikai -— földrajzi tényezőknek az állammal való analitikus szembeállítása miatt pedig jóformán teljesen elmaradt a mai értelemben vett politikai földrajz. Indokolt volna ez az aránytalanság abban az esetben, ha az egyes részek aránya azok fontosságával függne össze, tehát ha például a természeti tényezőkkel foglalkozó kötetben a fizikai földrajznak jutna a legtöbb hely. Azonban inkább azok a fejezetek látszanak kidolgozottabbaknak, amelyek a szerző sajátos munkaterületeire esnek. Minél jobban távolodik a tárgyalás során a geológiától, annál inkább csökken az egyes részek terjedelme és legtöbbször értéke is. Ez pedig semmiképen sem válik a mű által nyújtott földrajzi kép előnyére. Különösen akkor nem, ha véletlenül történetkedvelő az olvasó, akit éppen az emberföldrajz érdekelne közelebbről. Történelmi szempontból nem érdektelen a munkának a történettudományhoz való viszonya általában. P., aki a geológiában mindenkor a kialakulásra, tehát a hisztorikumra helyezte a fő súlyt, a földrajzban — annak természettudomány voltát hangsúlyozva —• a legutóbbi időkig nagy ellenzője volt a történeti tényező bekapcsolásának. Mostani munkájában szakítani látszik ezzel a felfogásával, de ennek nyomai azért még mindig felismerhetők. így fejtegetései azokon a területeken, ahol sokat átvett régebbi munkáiból, igen sokszor teljesen ahisztorikusak, pl.
