Századok – 1940
Történeti irodalom - gróf Teleki Pál ld. Princz Gyula - 314
318 TÖRTÉNETI IRODALOM 318 Bevezetésül a háztípusok fejlődéstörténetét és tájankénti elterjedését adja okozati alapon, majd a mezőgazdasági településtípusok tájankénti elterjedésével foglalkozik. Ba történetföldrajzi szempontból ellene is vagyunk a települések pusztán alak szerint való osztályozásának, mégis el kell ismernünk, hogy e kettő minden szempontból a kötet legjobb fejezetei közé tartozik. Már csak heterogén tárgyánál fogva is gyengébb a védelmi és az egyházi építkezéseit a vásárok telepítő hatásával együtt tárgyaló fejezet. Különösen a vásárhelyekkel foglalkozó rész ellen lehetne a történeti tényező teljes kikapcsolása és a mesterkélt beállítás miatt sok kifogást felhozni.1 A következőkben a települések nagyobbodását festi a Kárpátok gerincétől befelé haladva az Alföld közepe felé. majd eloszlásukat magassági szintek szerint, a domborzat szerepének túlságos kiemelésével. A városok elhelyezkedését és fejlődését tárgyalva pedig egyoldalúan a közlekedéssel magyaráz mindent. Sikerültebb a városok alaprajzával és képével foglalkozó fejezet. A harmadik kötet címe („Az államföldrajzi kép") a politikai földrajzot sejteti, azonban ide is átszorult néhány város- és közlekedésföldrajzi fejezet az előző kötetből. Ezeket már annyira sem igyekszik a kötet tulajdonképeni témájával összeolvasztani, mint azt a második kötetbe került természetföldrajzi tényezők tárgyalása során tette. Először is Budapest példáján a nagyvárost kialakító tényezőket és a nagyvárosnak a tájban való szerepét mutatja be, majd egy valóban kitűnő fejezetben Budapest arcképét rajzolja meg. ismételten bebizonyítva, hogy mennyire kiválnak a többi közül azok a részek, amelyeknek témájával már előzőleg is foglalkozott. A közlekedésföldrajzi részben először a természetes utakat ismerteti, majd történeti fejlődésükre tér rá és végül az úthálózat mai képét rajzolja meg. A jól megírt fejezetnek egyetlen hibája, hogy túlzott jelentőséget tulajdonít az elméletileg megvont „természetes" utaknak.2 Vizsgálja azután a vasúti hálózatnak a térszínnel való összefüggését, sűrűségét, a vasúti csomópontok elhelyezkedését. Tehát a forgalmat teljesen figyelmen kívül hagyja s jóformán csak azokat a kérdéseket nézi, amelyekre a felelet a térképről leolvasható, de még itt sem jut el pl. az országutak térképével való összehasonlításig, hanem inkább az egyes vasútvonalaknak az egyenestől való eltérését vizsgálja. Az egyetlen 1 A vásárhelyek eloszlását a népességgel és a területtel veti össze. Közben azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a legtöbb vásárhely az egykori hódoltság területén kívül esik, mert a török területre a vásárprivilégiumok legbőkezűbb osztogatása idején nem terjedt ki a királyi felségjog. 2 Jó példa az ily irányú túlzásra az, hogy a Keleti Kárpátok széles közlekedési gátja miatt a „honfoglalás vereckei kapujának hagyományát" — amit mellesleg régészeti leletek is támogatnak •— „földrajzi szempontból mindig nehezen elfogadhatónak" tartja (III. 48. 1.).
