Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS adott keretet az egyéni útját kereső fejlődésnek, s egyben lehetőséget arra, hogy az idegen szervezők hatásait magában egyesítő, legizmosabb népi elem, a román fokozatosan felülkerekedve, a másfajúakat sorra felszívja, s lassan-lassan népi és művelődési egységbe fogja. A román államok fejlődéséről más helyen bővebben fogunk szólni, ezúttal csak a lényeget ismertetjük. A magyar birodalom hatása alól nem vonhatták ki magukat, s ez végig a középkorban döntő súllyal esett latba. A vajdaságok azonban a maguk útját járták. Havaselve délszláv, Moldva lengyel-orosz kapcsolatokat épített ki, s ezzel sikeresen egyensúlyozta a magyar befolyást. Később a török előnyomulás fokozatosan elérte őket, s kifinomult hintapolitikájukat kényszerré süllyesztve, megsemmisítette addig elért eredményeiket. Az államok sorsa példázza annak az évszázados küzdelemnek végső kimenetelét is, amelyet a román fejlődésért különböző kultúrkörök vívtak. A magyarság, vajdaságbeli elemei s a középkorban még elsőrendűen fontos állami és gazdasági összeköttetések révén, sokáig sikerrel képviselte a középeurópai formákat. Azonban a török katasztrófa következtében elvesztette és soha többé nem nyerte vissza korábbi helyzetét. A középeurópai kultúrát ezután némi lengyel hatás képviselte, de csak Moldvában, és távolról sem olyan sikerrel, mint a magyar. A vajdaságok benső rendjének kialakulása az államalakulást lassúbb ütemben követte. A hagyományok az első szervezőket jellemzően nem az első uralkodókban, hanem XIV., sőt XV. századi utódaikban sejtik.1 Ez is arra vall, amit különben a források is elárulnak, hogy a benső szervezés elmaradt a külső mellett. A civilizáció formáinak nagyrésze még kiforratlan abban a korban, amikor a magyar hatás háttérbe szorult, majd jóformán teljesen elapadt. Ezeket a fiatal, kiforratlan alakulatokat könnyen vonta magához a Balkán, amelynek jelentősége a magyarságéval fordított arányban nőtt. A románság sohasem szakadt el teljesen tőle, s bár éppen létének legdöntőbb szakaszán, társadalmának alapvető előkészítésében a magyar hatás volt a legerősebb, ez hamarább elvesztette átütő erejét, hogysem korábbi műveltségének bölcsőjétől elfordíthatta volna. Már az alapvetés korában megfigyelhető, hogy egyes magyar jellegű elsődleges formák miként telítődnek lassan-1 A hagyományok szerint pl. a hivatalokat Jó Sándor (a XIV—• XV. század fordulóján), ül. Nagy Radu (a XV. század végén) alkották meg : Giurescu : Noi contributiuni la studiul marüor dregätori ín sec. XIV. çi XV. 52. 1.