Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 299 ereszkedtek lefelé . . A hagyomány további részeiben a honalapító Radu Negru mondájához kapcsolódik, amelynek szintén volt valami történeti magva, bár erősen eltorzult. Ami a délről-vándorlás tudatát illeti, az, úgy látszik, a népben élt s valószínűleg leírója bővítette a magyarországi románság elhelyezkedésére vonatkozó korabeli adatokkal. Mindenképen tény, hogy Havaselvén a XVIII. században még voltak, akik tudták, hogy a románság ősei a Balkánról vándoroltak északra. E vándorlás körülményeit, mint mondottuk, nem tudjuk meghatározni. A hagyomány szerint az ősrománok menekültek, de nem mondja meg, hogy mi elől. Lehetséges, hogy ha jobban ismernők a középkori Balkán népmozgalmait, találnánk valami kézzelfogható magyarázatot. Az eddig feltárt anyag szerint a bulgár-bizánci háborúkban, ínségekben, adónyomásban száz lehető okot találhatnánk ugyan, de a balkáni románság mozgásait teljes bizonyossággal egyikhez sem kapcsolhatjuk. Mindenesetre valószínű, hogy ilyen jelentős népi megmozdulást nem szabad egy-két eseményhez fűznünk. A román vándorlás bizonyára lassan, csoportonként folyt le, s több tényező együttműködése — a bulgár birodalom hatalmi változásai, kapcsolatok az aldunai türk népekkel stb. — tette lehetővé. Idejéről sincs biztos tudomásunk, az irodalom inkább csak feltevésekkel dolgozik. Egy-két bizonytalan utalás amellett szól, hogy a románság egyes vándorló elemei már à XII. században elérték az erdélyi Középhegységet és Moldva északi részeit. Ezek az első szórványok azonban igen gyérek és állandótlanok lehettek, hiszen az érintett vidékek életében semmi nyomot nem hagytak. Havaselvén előbb kellett átvonulniok, azonban a XIII. század előtt itt sem szerepelnek. Zömüknek átköltözését ezek szerint leginkább a XII—XIII. századra tehetjük. Arra, hogy a XIII. században még folyamatban volt, oklevél figyelmeztet. IV. Béla király 1239-ben azt írja a pápának, hogy „circa partes Bulgarie in terra, que Zeuren nominatur, que dudum fuerat desolata, populi multitudo supercreverit," s engedélyt kér, hogy ennek az új népességnek egyházi beosztásáról gondoskodhassék.2 Kétségtelen, hogy az új népelem, amely Bulgária felől érkezett, hirtelen duzzadt meg, és nem tartozott a római egyház alá, a vándorló románság valamelyik 1 D. Onciul : Originile principatelor románé (Bucuresti 1899), 5—6.1. A hagyomány népi jellegéről uo. 9.1. (A következőkben a kontinuitás nézőpontjáról induiva ki, egy admigrációs elméletet próbál felépíteni, s hibás eredményekre jut.) 2 Hurmuzaki, 1/1. 183. 1.