Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 297 tributum solvebamus."1 A XV. század derekán ez a vidék volt a vajdaság legfejlettebb termelője, mert az uralkodó saját udvara szükségleteit is innen fedezte. Versenytársa nem volt, különben elpusztítása nem okozott volna olyan gondot. A magyarság tehát, mint még rátérünk, éppen ott volt tanítómestere a románságnak, ahol az európai társadalomfejlődés elemi gyökere rejlik, a földhözkötésben s az ezzel kapcsolatos gazdasági és társadalmi alapvetésben. De tevékeny részt vett a társadalom minden részének kiépítésében, az udvari tisztségektől a sófejtő munkásokig. Előkelőiből udvari tisztek lettek, a bákóvidéki birtokos Gelebi család tagjai például nemzedékek során át magas állásban szolgálták a vajdákat. 1387-ben a moldvai főtisztek közt első egy Dzula capitaneus, aki valószínűleg azonos a magyar eredetű Giule nemzetség fejével. Giurescu szép számmal sorol fel előkelő udvari embereket a középkorból, akiket ő magyarnak vél. Adatai néha bizonytalanok, viszont jócskán kibővíthetők a Costächescu-közölte moldvai oklevelek alapján. Bár e magyar urak egy része esetleg később vándorolt be, többségük kétségkívül a moldvai magyar elem vezetőrétegéből került ki.2 A gazdasági élet magasabb kifejlesztésében is magyarok jártak elől. A sóbányászat szervezete a magyar kamararend egy származéka. A bányák a tatrosi székely telepek övében fekszenek, s első megmí velőik magyarok voltak. A munkások román neve (íjalgáu<§avgáu<sóvágó) magyar eredetű.3 Moldva városai gazdaságilag előnyös pontokon fejlődtek, s ezeket rendesen a magyarság tartotta megszállva. így alakult például a Szeret mentén vonuló északdéli főút s az erdélyi utak keresztezésében Egyedhalma— Aiud, Bákó—Bacáu, Román vásár, bentebb Moldvabánya stb., amelyeknek szervezését Erdélyből kitelepült moldvai magyarok és németek végezték el. 1 Kiadta P. Panaitescu : Contribuai la istoria lui Stefan Cel. Mare (kny. Analele Academiei Románé Mem. Sect. 1st. ser. III. torn. XV. Bucureçti 1934). 2 Const. С. Giurescu : Noi contributiuni la studiul marilor dregätori în secolele XIV. si XV. ( Bucuresti 1925), 66. s köv. 1. — Gelebi Miklós a XIV. század második felében vajdai tiszt volt, fia Domonkos Jó Sándor bojárjaként 1410-ben családja érdemeiért kapott adományt, ld. Rosetti nyomán Makkai : A milkói püspökség, 28. 1. — Dzula capitaneus Costáchescunál : Doc. mold. II. 601. 1. A Giule nemzetség magyarságára v. ö. Lükő : A moldvai csángók, 38. 1. 3 V. ö. Mátyás király emlékkönyv (szerk. Lukinich I.) I. (Budapest 1940), 220. 1.
