Századok – 1940

Szemle - Gábriel Asztrik: A középkori kéziratok identifikációja és lokalizációja. Ism.: Tóth László 237

232 TÖRTÉNETI IRODALOM 237 Sabin a mai Erdély statisztikai képét mutatja be. A román népszámlálás módszerének kritikájával itt annál kevésbbé foglalkozhatunk, mert hiszen még az 1930-as összeírás részletes eredményeinek közzététele sem történt meg s így hiányzik az ellenőrzéshez szükséges adatanyag. Sem ebben a könyvben, sem máshol a román történetírásban nem találjuk meg az erdélyi történelem igazi átélését. Erdélyt kultúrája, politikai szervezete, történelmi hivatása a nyugathoz, közelebbről a magyarsághoz kapcsolja és ha történetéből a magyarságot kirostáljuk, egyszerűen történelemnélkülivé válik. Ezt a rostálást végezte el a háború utáni román tudományosság. A rostán kihullt minden érték, mint pl. a nyugati civilizáció védelmében hozott áldozatok, a vallási türelem Európát megelőző megvalósítása, a magyar és szász városok patinás épületei és kultúrateremtő szelleme, Bethlen Gábor iskolapolitikája, Írók, festők, szobrászok, gondolkodók, államférfiak nevei és életműve, egyszóval mindaz, ami az emberi életet szebbé és nemesebbé teszi. A román történetírás Erdélye szociális pokol, melyben a kizárólag románokból álló népmilliók barbár urakat szolgálnak ki, akiknek sem szívük, sem műveltségük nincsen. Bármiiven túlzottnak hangzik mindez, a tájékozatlan nyugateurópai olvasó ezzel a benyomással teszi le e kötetet. A magunk részéről csak sajnálhatjuk, hogy a románság önmagát fosztja meg egy tárgyilagosabb, vigasztalóbb és tanulságosabb történetszemlélettől és a nemzeti aspirációk elérése után immár a harmadik évtized küszöbén is kitart az erdélyi történelem igazi értelmének és értékének tagadásánál, anélkül, hogy csak megközelítőleg hasonlót tudna helyébe állítani. Ez az oka annak, hogy az újabb román történettudomány erdélyi viszonylatban teljesen megmerevedett és semmi újabb, jelentős eredményt nem tud elérni, szétfoszlott déUbábokat kergetve pazarolja el erejét. Ott vannak a feldolgozatlan levéltárak, a településtörténet egész kérdésszövevénye, a három nemzet együttélésének még kellően fel nem tárt körülményei és jelentősége, de ezekhez alig nyúlnak hozzá. Pedig a történeti valóságok felismerésétől függ az ittlakó népek békéje és boldogulása. Makkai László. Szemle. Gábriel Asztrik : A középkori kéziratok identifikációja és lokalizációja. Budapest 1937. 8° 18 1. — A szerző, a középkori hazai és külföldi egyházi irodalom alapos ismerője, a theológiában nem járatos könyvtárosok számára ad igen sikerült útbaigazításokat arra, hogyan lehet meghatározni a középkori kódexeket. Fontos, amit az egyetemeknek és a kéziratmásolás átalakulásának összefüggéséről ír. A különböző országok egyetemi kódextípusainak körvonalazása, valamint a kéziratok megállapításához szükséges szakirodalom kritikai ismertetése értékessé teszi tanulmányát, amely a középkori kéziratok szellemtörténeti és írásszociológiai vonatkozásaira is kellő figyelemmel van. Tóth László (Pécs).