Századok – 1940
Történeti irodalom - Deér József: Pogány magyarság – keresztény magyarság. Ism.: Sinkovics István 217
TÖRTÉNETI IRODALOM 217 a „dinasztikus eszmevilág", „fejedelmi rokonok szolidaritása", stb. kifejezésekkel megbirkózni, — de a familiaritas szót nem lehet egyszerűen arra az újszerű és sokatmondó fogalomra használni, aminek meglátását és megvilágítását Deérnek köszönhetjük, s éppúgy nem lehet világos pl. a „dinasztikus beavatkozó politika" fordítása sem, ha a fogalmat nem magyarázzuk meg a fordítónak. (294—295. I.)1 Ezekben akartunk képet adni a Scriptores második kötetének gazdag tartalmáról s egyben arról a nagy munkáról is, amelyet a körültekintő, fáradhatatlan szerkesztő vezetésével a lelkes munkatársak arra áldoztak, hogy ez a kiadvány minél tökéletesebb legyen és így minél jobban szolgálhassa a magyar történettudományt. Nagyon kívánatos volna, hogy egy harmadik kötetben ugyanüven gondos és tökéletes kiadásban olvashassuk mielőbb még hiányzó középkori elbeszélő forrásainkat.2 Holub József (Pécs). Deér Józseí: Pogány magyarság — keresztény magyarság. Budapest 1938. Kir. M. Egyetemi Nyomda. 8° 272 1. A Szent István király halálának 900-ik évfordulójához időszerűén kapcsolódó történeti munkák között komoly értéket jelent D. könyve. Méltán meg is érdemli az érdeklődést, hiszen a magyar nép európai életének sorskérdését világítja meg : az átmenetet a pogány és a keresztény magyarság között. Arra keres feleletet, hogy van-e valami minden mástól elkülönítő egyéni a középkori magyar műveltség alapvonásaiban és rétegeződéseiben. Művelődésben hozott-e a magyarság valami új színt a középkori Európa népei közé, vagy csak az időben előtte járt népek közvetítésében ismerte meg az európai-keresztény műveltség kútforrását ? Mind olyan kérdések, amelyekre, magyar és idegen oldalról egyaránt, ellenmondó, egyoldalú feleletek hangzottak el. D. nem a külsőségekből, hanem a formák mögött meghúzódó tartalmakból és a nehezebben kivehető összefüggésekből kiindulva közelíti meg a magyar középkort. A történetírás sokáig azt tanította, hogy a magyarság beilleszkedése a steppék nomád műveltségébe szakítást jelent az ugor 1 Néhány apróbb megjegyzésünket a fordításra az alábbiakban adjuk : 973 6 a Budai jogkönyv fordítása nem helyes, alább pár sorral, a 2. jegyzetben jobb a Liber iuris Budensis. •— 29435 _3 7 talán históriáé Polonicae kellene a história Polonica helyett, mert arról van szó, hogy a későbbi lengyel történetírásra volt nagy hatása a lengyelmagyar krónika fantasztikus előadásának. — Nem Mészáros tollára vall a canonisatus est (552.), a „Rogerius, ut creditur, . . . natus esse videtur" (545.) és a descriptor (591.). 2 Végül néhány sajtóhiba kijavítására hívjuk fel olvasóink figyelmét : 104 5 Permultas mendas h. Permultae mendae — 293, sequatur h. sequatur, — 2944 7 (hodie h. hodie •— 3831 0 apostoliéi h. apostolice-—4173 11. h. 12. — 4182 3 Deinde elé teendő : 13.— 44439 a ; törlendő — 4583 S piscatoris h. piscatorio — 46 93 0 Albo-Cardinae h. Albo-Carolinae — 4704 orthographicis h. mendis orthographie — 49838 p. . . . h. p. 269. — 5581 8 viros h. vires(í) — 563„ Tartatorum h. Tartarorum — 61615 Publici h. Nationalis — 61621 P. h. N.
