Századok – 1940

Történeti irodalom - Travnik Jenő 212

Történeti irodalom. Scriptores rcruin Hungaricarum tempore duciim regumque stirpis Árpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emerieus Szentpétery. Vol. II. Budapestini, MCMXXXVIII. 8° 681 1. A Scriptores második kötetét (az első ismertetését ld. Századok 1938, 360—365. 1.) a XIV. század derekáról való Pozsonyi krónika vezeti be, majd ezt a Müncheni krónika követi. Mindkettőt Domanovszky Sándor adta ki, aki e két kisebb krónikával kapcsolatos kérdéseket régebbi tanulmányaiban már tisztázta s a bevezetésekben most ezeknek az eredményeit foglalja össze. Az első a XIV. századi szerkesztés kivonatos változata a Budai krónika nyomán, de vannak olyan helyei is, amelyek másutt nem olvashatók, — az utóbbinak XV. századi idegen szerzője pedig a XIV. századi szerkesztésnek a Bécsi Képes Krónikában fennmaradt változatát kivonatolta.1 A kötet legnagyobb terjedelmű darabja következik ezután : Miigelni Henrik német nyelvű prózai krónikája. Ez — mint Domanovszky Sándor megállapította — egy, a Budai krónika családjához tartozó krónika fordítása ; a szerzője azonban felhasználta a Gesta III. István-kori folytatását is, s épp az ebből vett interpolációi teszik igen becsessé ezt a forrásunkat. A tudós polihisztor költőnek ezzel a munkájával történetirodaírnunk — Domanovszky, Madzsar, Hóman -—- már behatóan foglalkozott, és Travnik Jenő, a krónika kiadója, alapos bevezetésében mind a hazai, mind a német irodalom eddigi eredményeinek gondos felhasználásával ismerteti Mügelni életét és munkásságát. A szöveg megállapítása igen nagy feladatot rótt a kiadóra. A krónikának ugyanis kilenc kézirata van, azonban mindegyik messze esik az archetípustól, s még az aránylag legértékesebb kéziratok is meglehetősen tökéletlenül adják vissza azt. A nehézségeket csak növeli, hogy a szerző, bár elég jól tudott latinul, maga is követett el hibákat. Kiváló germán filológusunk lelkes szeretettel mélyedt el ebbe a nehéz munkába s nagy hálára kötelezte történetirodalmunkat kitűnő szövegkiadásával. 1 A 36. 1. 4. jz.-ben azt olvassuk, hogy Erdély régi neve Ultrasilva volt. Ez talán sajtóhiba Ultrasilvam helyett, mert ez az alak előfordul („totius Ultra Silvam regni gubernacula" SRH. I. 314. 1.), de Ultrasilva nem, csak Ultrasilvanus (1113.).