Századok – 1940
Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211
ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 199 Ezeket a kiadványokat csak a műfaj közössége kapcsolja össze. Az összeállítók forráskritikai képzettsége és jogi iskolázottsága rendkívül eltérő lehet ; válogatásuk is ragaszkodhatik a régi módszerekhez vagy felöleli az újabban megnyílt források anyagát is (pl. Lodge-—Thornton). Igényeik és céljaik is mások : szolgálhatják a tanítást, a leíró munkák igazolását, az összehasonlítást vagy azok tájékoztatását, akik nem ezzel a területtel foglalkoznak behatóan. Hogy fontosságukat nem szabad lebecsülnünk, mutatják az önállóan még ki nem adott forrásoknak azok a részletei, amelyek e kisebb gyűjteményekben először látnak napvilágot. Elgondolhatjuk, hogy az angol alkotmánytörténet művelésének mennyi indítást adnak még ezek a szerényebb igényű kiadványok is. Sokkal nagyobb perspektívát nyitnak stúdiumunk számára azok a nagyobb sorozatok, melyeknek megindulását részben már megismertük. A Record Commission például több mint száz évvel ezelőtt kiadta az ország törvényeit (Statutes of the Realm)1, majd a parlamenteken kezdettől fogva vezetett feljegyzéseket (Rotuli Parliamentorum) és a titkos tanács (Privy Council) emlékeit. A Rolls Series túlnyomóan történeti anyaga mellett hozta például a Memoranda de Parliamento-t, az országgyűlés XIV. századi, első leírását, Maitland szerkesztésében és mesteri előszavával (1893). Hivatalos kiadásban jelennek meg újabban a bíróságok és központi hatóságok felbecsülhetetlen értékű középkori feljegyzései, rotulusai (H. M. Stationery Office). Ha ezekhez hozzáértjük a pusztán történeti célú sorozatokban megjelent hatalmas anyagot (Camden Society, Canterbury and York Society, Manchester Historical Series, Amerikában a Yale Historical Publications, benne az angol jog két középkori monumentumának, Glanvill-nek és Bracton-nak korszerű kiadásával), akkor megértjük, hogy az anyagkiadás terén milyen eredménnyel járt a köztörténet és alkotmánytörténet kapcsolata s joggal várhatjuk az együttműködésnek a kibővült anyag új értékelésében megnyilatkozó bőséges gyümölcseit. A köztörténeti irány íróit már nem kell itt újra bemutatnunk. Amikor a külföldi olvasó számára elsőrendűen fontos összefoglaló műveket ismertettük, szerzőik között legnagyobbrészt történészekkel találkoztunk ; bár nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek elsősorban jogi gyakorlattal rendelkező vagy kivételes jogérzékkel megáldott történészek voltak. Haliamtól Adamsig cases and documents to illustrate English constitutional history 1660—1832, with additions 1832—1894 (1913). — D. O. Dykes : Source book of constitutional history from 1660 (London 1930). — E. M. Violette : English constitutional documents since 1832 (New-York 1936). 1 Jellemző, hogy eddig az időpontig nem alakult ki Corpus Juris, mint nálunk. A Common Law tehát mindvégig szokásjog maradt, míg minálunk a törvények összegyűjtése az írott jog győzelmét jelentette a szokásjog felett.