Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

180 ALFÖLDI ANDRÁS studii clasice II. 1936, 204. s köv. 1., erre felhoz, annak az epigráfiához semmi köze sincs ; félek, hogy a kereszténységhez sem. Leghelyesebb lesz, ha sok szószaporítás helyett megismételjük Daicoviciu ábráit, melyek ezen állítólagos keresztény nyomokat bemutatják (ld. 176/77.1.). Az 1. képen látható feliraton alul bevésett opto, sit tibi terra levis monogrammszerű rövidítéséről régebben azt hitték, hogy Krisztus-monogramm, de Tamás és Daicoviciu felismerték, hogy ez tévedés. Ellenben az utóbbi kitűnő kutató az 5. sor közepén lévő О betűbe befaricskált keresztvágást keresztény jegynek veszi. Aki a képet megnézi, bajosan fog egyetérteni vele. A 2. képen bemutatott keresztalakú téglajegy, a 3. és 4. képeken kivehető keresztforma mécsdíszítés, az 5. képen lerajzolt edények, melyet egy román kutató kereszténynek vélt, Daicoviciu szerint sem azok, míg a 7. képen lefényképezett sírdombormű keresztvágásait ilyennek tartja. Sajnos, ezeknek a valódi, mindig függőlegesen s határozott és sajátos formában ábrázolt valódi keresztény jegyekhez semmi közük sincs, noha az Erdélyt elfoglalt germánok valóban felvették az Üdvözítő vallását a IV. században s így leletanyagukban tényleg várhatunk ilyeneket. (Mellesleg : a Daicoviciu-féle 8. ábrán látható hajtűk analógiái, melyeket ugyanott a 9. képen tesz közzé [= a mi 6. képünk] a Kr. u. 150—250 közötti korszakból valók, Id. I. Sellye : Les bronzes émaillés de la Pannonié romaine (Diss. Pann. II. 8), 89. s köv. 1., ahol a velük talált rajnai emailmunkák datálását adja J. Exner). 4. Pannoniából ismerünk már több olyan temetőt, amelyekben a római sírsorokhoz népvándorláskoriak csatlakoznak. Ilyenek Erdélyben még nem kerültek elő. A Daicoviciu (94. 1.) említette nekropolisok közül egyben sem jelentkezik ily összefüggés ; az általa felsorolt későbbi temetők tiszta germánok. Azt, hogy a La Téne-formák felújulása és a germán benyomott díszű edények a dáciai autochton népességgel semmi összefüggésben sincsenek, már fentebb kifejtettük. így nem marad más teendőnk, mint annak megállapítása, hogy Erdély földjén nincsen sem dák, sem római kontinuitás. De a román nép köztudata mégsem téved akkor, amikor romanizált thrák elemekben keiesi nemzeti léte gyökerét. Csakhogy e romanizált thrákok a Dunától délre voltak otthon és csak a középkorban jutottak a volt Dácia hegyei közé, — úgy, mint a rómaiak által sohasem birtokolt szomszédos oláh síkságra, sőt Galíciába, Bukovinába, Besszarábiába is. Alföldi András.