Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

174 ALFÖLDI ANDRÁS számos hely ma is őrzi római nevét. A Dráva táján az eltűnt helynevek helyett egyházi elnevezések bizonyítják — az archaeológiailag is igazolt — folytonosságot Mitrovicán (melyet tehát Szent Demetrius városának hívnak Sirmium helyett) és Pécsen (melynek Quinque Basilicae—Eünfkirchen—Pécs, tehát „Ötegyháza" a neve Sopianae helyett). Ezen átmeneti zónától északra a római nevek teljesen eltűntek és csak jóval messzebb, Győrtől nyugatra kezdődik meg a kontinuitás zónája : ugyanezt a tényállást mutatják az irodalmi és régészeti adatok is, melyek szerint a húnok által leghamarább elfoglalt Valeria (Pannónia északkeleti negyede) már az V. században alámerült a barbárság áradatában s utána a tőle nyugatra fekvő Pannónia prima is kipusztult.1 Tehát már a keleti Dunántúlon is megszakadt minden szál, mely a rómaisághoz vezetett vissza ; holott itt sohasem volt oly állami evakuáció, mint Erdélyben, s még a húnkorszakban is sínylődött itt a római lakosság, sőt a belső részek legvédettebb pontjain a VI. század közepéig (az avarok megérkezéséig), s ahol csak másfél évszázaddal később következett be a rómaiság katasztrófája, mint Erdélyben. Pedig itt is voltak őserdők és mocsarak, mint Dáciában, melyek hosszú ideig búvóhelyet adhattak annak a népességnek, mely hiába akart volna menekülni, hiszen mindenütt csak barbár megszállókat talált volna a nyugaton a korai középkor zavaros századaiban. Világos tehát, hogy amint Traianus elmetszette a dák nép életének fonalát Erdélyben, úgy Aurelianus akciója véget vetett a római telepesek itteni létezésének. Bratianu még mindig azt fejtegeti, hogy ha Szíriában, Afrikában és Spanyolországban, Galliában és Britanniában mindenütt megtalálhatók az őslakosság nyomai a későbbi korszakokban, miért ne volna ez így Erdélyben is ? Érveléséből azt kell következtetnünk, hogy nem vette tudomásul, amit erről tíz évvel ezelőtt e sorok írója elmondott s ezért legyen szabad ezt megismételni.2 A római kontinuitás problémáját világosabban látjuk, mióta ezt A. Dopsch híres munkájában nagyvonalú történeti 1 A. Alföldi : Untergang der Römerherrschaft in Pannonién I—II. (1924—1926); U. az, Eurasia Septentrionalis Antiqua 9. 1934, 285. s köv. 1.; U. az, Szent István Emlékkönyv I. (1938), 151. s köv. 1. ( = Traccie del cristianesimo nell'epoca delle grandi migrazioni in Üngheria. Quaderni dell'impero. Roma e le provincie 2. Istituto di studi romani, 1938). 2 Alföldi A.: A gót mozgalom, 49. s köv. 1. V. ö. Tamás L.: Rómaiak, románok ós oláhok Dacia Traianaban (1935), 49. s köv. 1. (újabb irodalommal).